Boldog karácsonyt

„A téma lehet, hogy nem pont karácsonyra való, vagy éppen arra? Mostanra? Talán igen: alkalom arra, hogy ünneplésre alkalmas napokat kívánjunk azoknak a színészeknek, Szász Júliának és Horváth Lajos Ottónak, akik súlyos sérülést szenvedtek a Nemzeti Színház, a több, mint egy hónappal ezelőtti előadásán.

Enélkül, mármint e baleset nélkül Vidnyánszky Attila szerint csodaéve lett volna a Nemzetinek… Igen ezt a kifejezést használja, így fogalmaz: »A pár héttel ezelőtti baleset beárnyékolja az egész évünket, az egész évi teljesítményünket, és fájdalmas, rossz szájízt okoz az embernek. Szomorúvá tesz, és az egész társulat hangulatára rányomja a bélyegét. A vezetésem alatt több mint négyezer előadást játszott a színház, és, hál' Istennek, még csak kisebb problémák sem voltak. Hogy miért kellett ennek most megtörténnie, miért pont egy Rómeó és Júlia-előadáson, miért egy ilyen évzáró időszak kezdetén, valahol adventre készülődve… Szóval az ember ül és gondolkodik, és próbálja megérteni az esemény üzenetét.«

Nem vagyok színházi szakember, bevallom a Nemzetiben évek óta nem jártam – elismerem: súlyos politikai előítélet –, így azt sem tudom megítélni, hogy csodaéve, netán csodaévek után vannak, Vidnyánszky vezetésével, persze. Azt azonban elég világosan látom, hogy Vidnyánszkynak, a baleset kapcsán nem azon kellene tűnődnie, hogy milyen ezoterikus okok vezettek a balesethez, hogy milyen üzenete van annak, hogy éppen adventre készülődve kellett a tragédiának megtörténnie. Hogy pont az a helyes kifejezés, a történtek ismeretében, hogy a baleset rossz szájízt okoz a színház vezetőinek és dolgozóinak? Vajon a két sérült – maradandó sebekkel, testükben, lelkükben -szintén keserű szájízzel készül a karácsonyra, ha már Vidnyánszky, igazi kurzuslovagként az adventet említi interjújában…”

Fotó: YouTube