Templomi orgonistából lett a rádiózás legendája a 90. születésnapját ünneplő Komjáthy György, aki negyven éven át volt a magnós fiatalok kedvence.
Kezdjük a legfontosabbal, hogy van az egészsége?
Köszönöm, egy régi bútordarabként élek, az utcára már nem tudok lemenni, de nagyon szeretek itthon lenni – mondja a 90 éves Komjáthy György.
Olyan műsorok kötődnek a nevéhez, mint a Vasárnapi koktél, a Csak fiataloknak, ezekből a zenés műsorokból tudhatta meg a hazai ifjúság a hatvanas-hetvenes években, hogy milyen zenét játszanak Nyugaton.
Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, ezekből is, hiszen pont azért születtek ezek a könnyűzenei műsorok, mert egészen magasan észrevették, hogy rengeteg levél megy a külföldi rádióadókhoz, főleg a Szabad Európához, ahol Cseke Lászlónak volt műsora. Azt hallgatták a magyar fiatalok. Fentről aztán leszóltak a rádió zenei főosztályára, hogy maguk tudnának ilyet csinálni? Tudtunk.
Nem titok, templomi orgonista volt, mielőtt a Magyar Rádióhoz került az ötvenes évek végén. Nem volt gondja fent senkinek az előéletével?
Természetesen a személyzetis nagyot nézett, mikor meglátta, hogy a munkakönyvemben ott szerepel a Jézus Szíve templom pecsétje,
de a zenei osztályon ebből már nem volt gond, abból sem, hogy papok neveltek. Főleg azért nem, mert tudták, nem a vallás, hanem a zene miatt kerültem oda. Ha tudná, hogy akkoriban hány orgonista volt a zenei osztályon…
Nem bántották, mert szerették volna, hogy a fiatalok a Magyar Rádióban hallgassák a könnyűzenét és ne kapcsoljanak a Szabad Európára.
Ez nagyjából így is van és sikerült is elérnünk, ráadásul úgy, hogy ezek a zenés műsorok teljes mértékben politikamentesek voltak. De még visszatérve Cseke Lászlóra. Nem ismertük egymást, ám aztán eljött a rendszerváltás és 1989-ben Cseke hazajött Münchenből és nagyon jó barátok lettünk, közös műsorokat készítettünk. Remek ember volt, művelt és nem csak a zene területén.
Fiatalok százezrei várták bekapcsolt magnóval a műsorait, számtalan kívánságot teljesített. De önnek kik voltak a kedvenc könnyűzenei előadói?
Az a válaszom, hogy sokan voltak, így nem sértek meg senkit, de egyébként igaz is. A zenei munkásságom ideje alatt két nagy korszaka volt a könnyűzenének. Indult 1962-ben a Beatles-szel, amely hozta magával a brit beat-bummot, az angol együttesek tömegét. Aztán a hetvenes években az ABBA-val jött a diszkókorszak, a dallamos zenével. Én mindig arra törekedtem, hogy ritmusos, dallamos zenéket adjak a rádióban, hiszen az hozta a hallgatóságot.
Ismeri például a maiak közül Azahriah zenéjét?
Nekem az az elvem, hogy egy bizonyos kor felett nem illik már a könnyű műfajjal foglalkozni,
így ne csodálkozzon rajta, hogy nem ismerem. Amióta 2007-ben befejeztem a rádiózást, azóta szinte csak komolyzenét hallgatok, a régi, klasszikus mestereket. Schubert, Chopin, Brahms, és sorolhatnám.
A rádiózás mellett két gyermeket nevelt fel a feleségével, és még egy különleges hobbira is jutott ideje.
A villamosra gondol?
Arra.
Tízéves koromban az összes pesti villamos pályaszámát kívülről tudtam.
Annyira imádtam a villamosokat, hogy álltam az utcán és órákon át néztem őket és néztem azokat a csodálatos hirdetéseket is a villamosok oldalán.
Amikor már kereskedelmi rádióztam a rendszerváltás után, akkor lett annyi pénzem, hogy régi villamosjátékokat, lemeztáblákat, reklámrelikviákat vásároljak. Azoknak a cégeknek a reklámait vadásztam, amelyeket tízévesen láttam. Mára betöltötték a szobámat ezek a reklámok, de már rendelkeztem róla, hogy a vendéglátóipari múzeumba kerüljenek, ha eljön az ideje.
Láttam képeket a gyűjteményéről, milliókban mérhető az értéke…
Nekem ez a lelkem, így fontos, hogy együtt maradjon a gyűjtemény. Eszembe sem jutott, hogy eladjam.
Ezzel kellet volna kezdenem: boldog születésnapot!
Köszönöm szépen!
Nagy társaság jön össze?
Akik még itt vannak. Gyerekek, unokák, rokonok, szerényen ünneplünk majd.
Ha visszatekint a rádiós karrierjére, elégedett?
Amíg lementem az utcára, sokszor megesett, hogy odajöttek hozzám, hogy Gyuri bácsi, tudja, hogy én magán nőttem fel. Jól esett, de soha nem éltem a népszerűségemmel. Olyannyira nem, hogy lényegében a rádióban is egy senki voltam, de a műsoraim azért negyven évig szóltak…
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Semmiféleképpen nem lehet bosszúhadjáratnak értelmezni Győrfi Pál menesztését, sokkal inkább egy már régen szükséges váltásnak.
A lakosok egy a felújítások során kipattant szikrára gyanakodnak.
Erdélyben egy apátot, elmondása szerint, egy hamis telekkönyv alapján próbálnak kilakoltatni.
Besztercén és templomán kívül leginkább a vad természet ad élményt és kalandokat ezen a vidéken. Máté Enikő írása.
Ki „kevert bele” kétezer éve kemény, sokkoló szavakat a tanításába? Egy farizeus propagandista, vagy tán maga Jézus Krisztus? Francesca Rivafinoli írása.
Az elveknek következményeik vannak – szól egyik kedvenc amerikai filozófusom. Szilvay Gergely írása.
A klímaváltozással foglalkozó tudósok azt vizsgálják meddig emelkedhet a nyári hőmérséklet a melegrekordokat döntő kontinensen.
A fotón úgy tűnik, mintha Martin Reichardt náci karlendítést tett volna, amit a poltikus tagad.
