Templomi orgonistából lett a rádiózás legendája a 90. születésnapját ünneplő Komjáthy György, aki negyven éven át volt a magnós fiatalok kedvence.
Kezdjük a legfontosabbal, hogy van az egészsége?
Köszönöm, egy régi bútordarabként élek, az utcára már nem tudok lemenni, de nagyon szeretek itthon lenni – mondja a 90 éves Komjáthy György.
Olyan műsorok kötődnek a nevéhez, mint a Vasárnapi koktél, a Csak fiataloknak, ezekből a zenés műsorokból tudhatta meg a hazai ifjúság a hatvanas-hetvenes években, hogy milyen zenét játszanak Nyugaton.
Pontosabb, ha úgy fogalmazunk, ezekből is, hiszen pont azért születtek ezek a könnyűzenei műsorok, mert egészen magasan észrevették, hogy rengeteg levél megy a külföldi rádióadókhoz, főleg a Szabad Európához, ahol Cseke Lászlónak volt műsora. Azt hallgatták a magyar fiatalok. Fentről aztán leszóltak a rádió zenei főosztályára, hogy maguk tudnának ilyet csinálni? Tudtunk.
Nem titok, templomi orgonista volt, mielőtt a Magyar Rádióhoz került az ötvenes évek végén. Nem volt gondja fent senkinek az előéletével?
Természetesen a személyzetis nagyot nézett, mikor meglátta, hogy a munkakönyvemben ott szerepel a Jézus Szíve templom pecsétje,
de a zenei osztályon ebből már nem volt gond, abból sem, hogy papok neveltek. Főleg azért nem, mert tudták, nem a vallás, hanem a zene miatt kerültem oda. Ha tudná, hogy akkoriban hány orgonista volt a zenei osztályon…
Nem bántották, mert szerették volna, hogy a fiatalok a Magyar Rádióban hallgassák a könnyűzenét és ne kapcsoljanak a Szabad Európára.
Ez nagyjából így is van és sikerült is elérnünk, ráadásul úgy, hogy ezek a zenés műsorok teljes mértékben politikamentesek voltak. De még visszatérve Cseke Lászlóra. Nem ismertük egymást, ám aztán eljött a rendszerváltás és 1989-ben Cseke hazajött Münchenből és nagyon jó barátok lettünk, közös műsorokat készítettünk. Remek ember volt, művelt és nem csak a zene területén.
Fiatalok százezrei várták bekapcsolt magnóval a műsorait, számtalan kívánságot teljesített. De önnek kik voltak a kedvenc könnyűzenei előadói?
Az a válaszom, hogy sokan voltak, így nem sértek meg senkit, de egyébként igaz is. A zenei munkásságom ideje alatt két nagy korszaka volt a könnyűzenének. Indult 1962-ben a Beatles-szel, amely hozta magával a brit beat-bummot, az angol együttesek tömegét. Aztán a hetvenes években az ABBA-val jött a diszkókorszak, a dallamos zenével. Én mindig arra törekedtem, hogy ritmusos, dallamos zenéket adjak a rádióban, hiszen az hozta a hallgatóságot.
Ismeri például a maiak közül Azahriah zenéjét?
Nekem az az elvem, hogy egy bizonyos kor felett nem illik már a könnyű műfajjal foglalkozni,
így ne csodálkozzon rajta, hogy nem ismerem. Amióta 2007-ben befejeztem a rádiózást, azóta szinte csak komolyzenét hallgatok, a régi, klasszikus mestereket. Schubert, Chopin, Brahms, és sorolhatnám.
A rádiózás mellett két gyermeket nevelt fel a feleségével, és még egy különleges hobbira is jutott ideje.
A villamosra gondol?
Arra.
Tízéves koromban az összes pesti villamos pályaszámát kívülről tudtam.
Annyira imádtam a villamosokat, hogy álltam az utcán és órákon át néztem őket és néztem azokat a csodálatos hirdetéseket is a villamosok oldalán.
Amikor már kereskedelmi rádióztam a rendszerváltás után, akkor lett annyi pénzem, hogy régi villamosjátékokat, lemeztáblákat, reklámrelikviákat vásároljak. Azoknak a cégeknek a reklámait vadásztam, amelyeket tízévesen láttam. Mára betöltötték a szobámat ezek a reklámok, de már rendelkeztem róla, hogy a vendéglátóipari múzeumba kerüljenek, ha eljön az ideje.
Láttam képeket a gyűjteményéről, milliókban mérhető az értéke…
Nekem ez a lelkem, így fontos, hogy együtt maradjon a gyűjtemény. Eszembe sem jutott, hogy eladjam.
Ezzel kellet volna kezdenem: boldog születésnapot!
Köszönöm szépen!
Nagy társaság jön össze?
Akik még itt vannak. Gyerekek, unokák, rokonok, szerényen ünneplünk majd.
Ha visszatekint a rádiós karrierjére, elégedett?
Amíg lementem az utcára, sokszor megesett, hogy odajöttek hozzám, hogy Gyuri bácsi, tudja, hogy én magán nőttem fel. Jól esett, de soha nem éltem a népszerűségemmel. Olyannyira nem, hogy lényegében a rádióban is egy senki voltam, de a műsoraim azért negyven évig szóltak…
Kis közösség, nagy erő: a pozsonyi magyar katolikusok, élükön Molnár Tamás atyával, minden magyarnak megtartóerőt és virágzó kulturális életet kínálnak az egykori koronázóvárosban.
Mindössze tízéves gyerekekről van szó.
Paskó Csabát még az ördög sem tudta rávenni arra, hogy elhagyja szülőföldjét, Délvidéket. Plébániáján és konyhájában jártunk, hogy nem mindennapi életútját és gondolatait megismerhessük.
Egy szekszárdi templomot próbált meg kirabolni.
A mai Magyarország keleti végein több tucat sok évszázados templomot találunk, hazánk letűnt fénykorai és gazdag kulturális örökségünk fennmaradt emlékeiként. Irány kelet, nyugati civilizációnk végvidékeire.
Az IDF hivatalosan is lezárta a vizsgálatot.
Nem mindennapi jelenetek.
