Megérkezett advent második vasárnapja. Bár talán idén sem részesülhetünk a hófehér december kegyelmében, az ünnepi idő szellemisége így is akarva-akaratlanul áthatja mindennapjainkat.
Márai teszi fel a kérdést a Vendégjáték Bolzanóban című regényében: „Van-e érzés, mely forróbban és sejtelmesebben megdobogtatja az emberi szívet, mint az ünnep és a várakozás izgalma?” És valóban, az advent, a messiásvárás időszaka évről évre ugyanolyan jóleső izgalommal, a készülődés felfokozott érzetével tölthet el minket.
A várakozás és vágyakozás mellett a karácsony előtti hetek a számvetés idejét is jelentik. Leltárat készítünk, számba vesszük az évünket meghatározó sikereket és kudarcokat, saját győzelmeinket, porba hullásainkat, és megfogalmazzuk régi-új céljainkat. Mindezt azonban nem csupán személyes szinten érdemes megtenni, hanem e hasábokon a nemzetegészt érintően is.
Magyarország jövőképessége a teljes Kárpát-medencére kisugárzik”
A 2023-as esztendő távlatosan szemlélve olyan globális kihívások elé állított minket, amelyek csillapítása, legyőzése, megoldása a jövő feladata lesz. Mind világpolitikai szinten, mind pedig magyarságunk dimenziójában. Csak a legmeghatározóbbakat szemügyre véve: még mindig zajlik az orosz–ukrán háború. A szomszédunkban dúló vérontásnak nem látszik a vége, s az elhúzódó harcokat a kárpátaljai magyar közösség is megszenvedi. Jövőbe mutató feladatunk ezért az elkötelezett békepárti álláspont mellett a beregvidéki nemzetrész megerősítése, hogy életképes magyarság maradhasson a háború utáni időkre is.
A világgazdasági recesszió hazánkat is kikezdte, így 2024 a talpra állásnak, a vállalkozói kedv fellendítésének és az infláció leküzdésének az éve is lesz. E folyamat kulcstényezője a jogosan járó uniós források hazahozatala, illetve ezzel összhangban a magyar családtámogatási rendszer megerősítése és az oktatás szereplőinek régóta húzódó béremelése. Ha mindezt meg tudjuk lépni, Magyarország jövőképességét acélozzuk, ami a teljes Kárpát-medencére kisugárzik.