Az egyik a Nyugat-Európára jellemző modell, ahol a háború után szükség volt a munkaerőre, a másik pedig az Öböl-országokra, valamint Szingapúrra jellemző sokkal szigorúbb modell. Ez utóbbi országokban csak azokat fogadják be, akik meghívásra érkeznek, és csak addig maradhatnak, amíg van munkaviszonyuk. Itt, bár hiába magas a vendégmunkások aránya, mégsem alakulnak ki társadalmi feszültségek.
Sayfo Omar szerint a magyarországi szabályozás inkább erre a szigorúbb modellre fog hasonlítani, hiszen a kormány célja a tömeges bevándorlás megállítása.
„Ezért a foglalkoztatáspolitikáért felelős miniszter minden évben meghatározza majd, hogy mennyi emberre van szüksége a magyar gazdaságnak és csak annyit is engedhetnek majd be az országba”