A publicista írásában arra is kitért, hogy a 90-es évek elején „meglehetős szimpátiával figyelte az egyházak feléledését.” Megjegyezte, „a katolikus egyház rettenetes állapotban volt, III/III-as besúgók alkották a klérus jelentős részét, szétcincált sorsok, megtört jellemek és a rendíthetetlen hívők kicsiny csoportja –
lehetetlen volt nem drukkolni azért, hogy megtisztulva és békén hagyva színesítsék a demokratikus új világot”.
Para-Kovács itt megjegyezte, hogy „ők azonban másképp értelmezték a helyzetet, besúgók és besúgottak együtt próbáltak élni a lehetőséggel, (...) egészen odáig jutottak egyesek közülük, hogy megpróbálják újra kombinált bútorrá alakítani a trónt és az oltárt, egyre hangosabban kritizálva a szekuláris állam gyakorlatát”.
„Ebben a tevékenységben találtak partnerre az Orbán-kormány második eljövetelét követően a miniszterelnökben, aki – a putyini példát követve és a kommunisták kudarcát helyesen értelmezve – rájött, hogy diktatúrát működtetni spirituális háttér nélkül nehézkes” – írta a publicista.
***