Nemzeti konzultáció a számok tükrében

Tizenharmadik alkalommal indít nemzeti konzultációt a kormány, és ismét kiemelt fontosságú kérdésekben mondhatnak véleményt az érdeklődők. Orbán Viktor még 2005-ben hirdette meg azt a politikai gondolatot, amely részben a választópolgárok aktív csoportjának véleményét becsatornázva alakítja és/vagy igazolja a végrehajtó hatalom politikai döntéseit. A konzultáció egy népszavazásnál puhább közvetlen demokratikus megoldás, de hatékonysága és eredményessége kiemeli a kampányfogások eszköztárából. Mint minden, a magyarországi konzervatív táborból érkező politikai innovációt, a nemzeti konzultációs gyakorlatot is számtalan kritika éri 2010 óta. A támadások és a negatív kampány fókuszában legtöbbször két dolog áll: a túlzottan leegyszerűsített kérdések, illetve az érdektelenség, merthogy kevesen töltik ki az íveket. Írásomban az utóbbi állítást szeretném árnyalni magyarországi és európai példákkal, hogy meg tudjuk ítélni, mennyiben tekinthető sikeresnek az elmúlt évek tizenkét társadalmi egyeztetése akkor, ha kizárólag az esetszámokat vizsgáljuk meg.