Tizenharmadik alkalommal indít nemzeti konzultációt a kormány, és ismét kiemelt fontosságú kérdésekben mondhatnak véleményt az érdeklődők. Orbán Viktor még 2005-ben hirdette meg azt a politikai gondolatot, amely részben a választópolgárok aktív csoportjának véleményét becsatornázva alakítja és/vagy igazolja a végrehajtó hatalom politikai döntéseit. A konzultáció egy népszavazásnál puhább közvetlen demokratikus megoldás, de hatékonysága és eredményessége kiemeli a kampányfogások eszköztárából. Mint minden, a magyarországi konzervatív táborból érkező politikai innovációt, a nemzeti konzultációs gyakorlatot is számtalan kritika éri 2010 óta. A támadások és a negatív kampány fókuszában legtöbbször két dolog áll: a túlzottan leegyszerűsített kérdések, illetve az érdektelenség, merthogy kevesen töltik ki az íveket. Írásomban az utóbbi állítást szeretném árnyalni magyarországi és európai példákkal, hogy meg tudjuk ítélni, mennyiben tekinthető sikeresnek az elmúlt évek tizenkét társadalmi egyeztetése akkor, ha kizárólag az esetszámokat vizsgáljuk meg.
Kedden Luxemburgban az Európai Unió Bírósága előtt megkezdődött a gyermekvédelmi törvény tárgyalása. Az ügyről Rodrigo Ballestert, az MCC Európai Tanulmányok Műhelyének a vezetőjét kérdeztük.
A politikus szerint az EU és Magyarország érdekeivel is ellentétes lenne egy gazdasági hidegháború.
Magyarország még október 22-én kérte az Európai Parlamentet, hogy vonja vissza az olasz képviselő mentelmi jogát.
Már azt is tudjuk, mikorra várható az ítélet.
Az EU Observer oldalán megjelent véleménycikk azt állítja, hogy a gyerekvédelmi törvény „erőszakos homofób hullámot” indított el a kontinensen.
A német zöldpárti EP-képviselőt erősen megviseli a magyar uniós elnökség.
„Az agresszív akciók eszkalációja esetén szintén határozott és tükörválaszt fogunk adni” – üzente az orosz elnök.
A támadás után az orosz és ukrán vezetők eltérő verziókat adtak elő a fegyverek típusáról és hatásáról.
