Megújuló terek és „kincsvadászat” – így nyeri vissza régi pompáját az Esterházyak otthona

A fertődi Esterházy-kastély terei mintegy 4,3 milliárd forint uniós forrásból újultak meg több mint 3700 négyzetméteren. Többek között megtörtént a keleti-összekötő szárny földszintjéről induló barokk lépcső, valamint a Belvedere és az óratorony műemléki helyreállítása is – ismertette közleményében az Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft..

A megújult kiállítás földszinti termeiben „Pompakedvelő” Esterházy Miklós korszaka mellett bemutatják a 19-20. század fordulóját is, amit a kastély második virágkorának tartanak. Az emeleti terekben interaktív kiállítás várja a látogatókat, ahol megismerhetik a kastélyban élők és vendégeik mindennapjait. 

Továbbá ismeretterjesztő filmek is segítenek még alaposabban megismerni az Esterházy család történetét és a barokk-rokokó időszakot. 

Hangsúlyozták, hogy a következő időszak célja, hogy a kastélyt övező történeti kertek rekonstrukciója minél hamarabb megvalósulhasson magas szakmai színvonalon és fenntartható módon. Épp ezért Oláh Zsanett, az Eszterháza Kulturális Kutató-és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft. ügyvezetője azt a célt tűzte ki, hogy közép- és hosszútávon megteremtse a feltételrendszerét annak, hogy szakmai együttműködő partnerek bevonásával, e történeti kert minden tekintetben visszanyerje régi pompáját, szökőkútjaival és játékos vízi elemeivel együtt. 

Agyaggalambnak használt kínai porcelánok, másfél milliárd értékű asztal – ez lett az Esterházy-kincsek sorsa

Offenbächer Ferenc, a NÖF Nemzeti Örökségvédelmi Fejlesztési Nonprofit Kft. Műtárgyszervezési Bizottságának elnöke a Mandinernek többek közt arról is beszélt, hogy az a munka, melynek eredményeképp számos eredeti műkincs is visszakerült Eszterházára, nyolc évvel ezelőtt kezdődött el Magyarország kormányának támogatásával.

 – hangzott el.

A legnagyobb veszteségek Fertődön is a második világháború utolsó éveiben, és az azt követő néhány esztendőben érték a kastélyt. Offenbächer Ferenc ehhez kapcsolódóan elmondta, hogy a szovjet hadsereg csak megkezdte az arisztokrácia „felszámolását”, majd ezt a munkát folytatták Rákosi Mátyásék a kitelepítésekkel, a vagyonelkobzásokkal, a meghurcoltatásokkal és az állandó zaklatásokkal.

Ezután arról beszélt, hogy az Esterházy-kastélynak „az volt a szerencséje”, hogy a környezetében nem zajlottak le nagy csaták. A bevonuló hadsereg katonai kórházat alakított ki az épületben, ahol a sebesülteket ellátták. Itt jegyezte meg, hogy a mai napig számtalan jelöletlen sír található a kastély parkjában, amelyekben orosz katonák nyugszanak. 

Majd azzal folytatta, hogy az is egy szerencsés helyzet volt, hogy a kastélyban állomásozó katonák a helyi gazdáknak, borbélyoknak, cipészeknek sokszor az épületben talált műtárgyakkal fizettek, 

„Ezeknek a műtárgyaknak a sorsát kutattuk. Nagy segítségünkre voltak a részletesnek mondható leltárak és a kastély belsejéről készült korabeli fotók. Megközelítőleg 700 műtárgyat sikerült beazonosítani, főleg külföldi tulajdonosoknál, ezeket sikerült visszavásárolni a kastély részére. 

– mondta el a Műtárgyszervezési Bizottság elnöke.

„Mindez azért fontos, mert évszázadokon át nem létezett önálló magyar államiság. Tulajdonképpen amit a magyar nép kulturális szinten el tudott érni, az ezekben a főúri kastélyokban összpontosult. Az itt folyó élet hatással volt a kulturális áramlatokra is, amelyek a nemzetközi vérkeringésbe bekapcsolták az országot. Ezekkel a terekkel tisztelgünk őseink előtt, másrészt a múltunknak azokat a darabjait rakjuk össze, amelyeket az első világháború, majd a tanácsköztársaság, illetve a második világháború eltörölt. 

 – magyarázta Offenbächer.

„A szovjetek dühös és egyszerű emberek voltak, törni-zúzni akartak” 

Majd ugyancsak a cseh példánál maradva hozzáfűzte, hogy míg anno Csehországban parancsba adták az orosz katonáknak, hogy ne fosztogassanak, addig Eszterházán a felső szinten a parkettát felszedték, és meggyújtották. 

A szemtanúk arról is beszámoltak, hogy az orosz tisztek azzal szórakoztatták magukat, hogy a kínai gyűjtemény darabjait – amelyek a 17-18. századból származtak, és nemritkán milliós értéket is képviseltek – egyesével feldobáltatták a kiskatonákkal, és mintha agyaggalambok lennének, rájuk céloztak és lőttek. 

A szovjetek dühös és egyszerű emberek voltak, akik törni-zúzni akartak” – ismertette a szomorú tényeket a bizottsági elnök. 

Ugyanakkor a helyi lakosok és leszármazottak közül többen is a másik végletet képviselték. Voltak, akik semmit sem kértek a birtokukban lévő műtárgyakért cserébe. Legutóbb László Miklós adott vissza a kastélynak egy Liechtenstein hercegét ábrázoló portrét. „Tehát nemcsak vásárlás útján jutunk hozzá az innen származó kincsekhez. Viszont a tényleges adás-vételek piaci áron történnek, vagy azon, amit az eladó kér” – ismertette a bizottsági elnök.

Offenbächer Ferenc végül azt is elárulta, hogy a kastélyba a két legértékesebb műtárgy is a már említett program segítségével került vissza: az egyik David Roentgen műbútorasztalos íróasztala, amelyet Mária Terézia 1763-as látogatásakor ajándékozott a hercegnek. 

Továbbá jelenleg restaurálás alatt áll egy Jacob Joardens festmény is, amely ugyancsak ilyen értéket képvisel – hangzott el.

Nyitókép és belső képek: Griechisch Tamás/Eszterháza Kulturális Kutató- és Fesztiválközpont Közhasznú Nonprofit Kft.