„Megőrültél, Gábor?! Ennyire nyíltan nem lehet! Fletó is belebukott, amikor egyszer őszinte volt, azóta se szedtük össze magunkat!”

Valószínűleg mindenki hallott már róla, hogy a Katona József Színház kedvezményes jegyeket kínált fel a Demokratikus Koalíció tagjainak az előadásaira. Nem újdonság ez a jegyértékesítések világában, hiszen már eddig is voltak kiváltságosok: tanulók, nyugdíjasok, pedagógusok, mozgássérültek, helyi lakosok. Most megismerkedünk a DK-jegy fogalmával. „Kérek a tizedik sorba egy diák, két nyugdíjas és három DK-s jegyet.

Az intézmény valamiképpen támogatni akarja azokat, akiket méltónak, rászorulónak tart, vagy akikkel kapcsolatban ezt a fenntartója elvárja tőle, például közalkalmazotti státusza vagy gyengesége, szegénysége miatt.

Márpedig a DK-s ember a közhatalomhoz (Budapesten ezt ezek szerint – mint sejtettük is – a DK gyakorolja) tartozik, esetleg szegény, elesett, és egyébként nem is menne színházba, mert nem tudná kifizetni. 

A Katona tehát értéket (oldalt?) választott; igazából senki sem csodálkozik.

Innen már csak egy lépés annak kinyilvánítása, hogy van balos és jobbos magyar kultúra, mindenki sorolja be magát. Hirtelen kiderülne, hogy a színházak, könyvkiadók, újságok többsége balliberális, és náluk minden jobbos gondolat eleve indexen van.

A magyar kultúra hetvennyolc éve a balos narratívából indul ki, azt tekinti alapnak, centrumnak, és ami attól eltér, az már szélsőséges, kirekesztő, nacionalista-fasiszta nemkultúra. Elvileg ugyan minket neveznek kirekesztőknek, de ők gyakorlatilag csinálják. Legyenek külön DK-s és fideszes színházak?

Lehet-e színvonalas, ami távol áll a világképünktől? Miért ne? Nagyon is. Kár, hogy ezt csak mi fogadjuk el, a woke ideológia honi megvalósítói viszont egy regény, film, festmény, opera kapcsán azonnal cenzúráért kiáltanak, ha a szerzőről kiderül, hogy az ő szemükben nem makulátlan. Villon egy bűnöző volt, Oscar Wilde homokos, József Attilában itt-ott kommunista beütések tapasztalhatók, Darvas Iván SZDSZ-es képviselő, mégis szeretjük őket, odaát még Wass Albertet sem bírják lenyelni.

(Képzeljék el, én kifejezetten szeretem Moldova szatirikus írásait, bármilyen hülyeségeket beszélt is Kádárról. És sose jutna eszembe az István, a királynak csak a zenéjét hallgatni, amiért a szövegeket Bródy írta.)

Vajon azért gondolják a Katona közönségszervezői, hogy a DK szavazókat érdekli a lehetőség,

Bolgár György és Jordán Tamás is helyteleníti az újfajta módit, talán azért, mert lebuktak, és végre feketén-fehéren kiderült a pártszimpátia.

Kövezzenek meg, de nekem mégis rokonszenvesebb Máté Gábor nyílt színvallása, mint a lapulós, „magunk között megbeszéljük, de úgy teszünk, mintha nem” attitűd. Én tulajdonképpen becsülöm Mátét, hogy nem játssza meg a függetlent. Beszélgetős műsorokkal, rendezésekkel, kikacsintásokkal, manipulációkkal, szakmainak álcázott kőkemény politikai megmozdulásokkal támogatni a baloldalt és pártjaikat, elhallgatva a valódi kötődéseket és célokat; az úgy oké.

Folyamatosan próbáljuk tagadni, hogy mind balosok vagyunk, ügyesen elkonspiráljuk, erre te kiteszed az ablakba.”

Mi itt az úgynevezett jobboldalon szeretjük a tiszta viszonyokat. Újságíró, művész, közéleti ember sosem tagadja, hová húz a szíve. Odaát csupa független van; vagyis az objektívek, az igazság birtokosai, akiknek eleve nem lehet elfogult a véleményük.

És akkor Máté Gábor meghirdeti a kedvezményes jegyet a DK-nak.

Ha nem unalmas színdarabokról volna szó, még föl is hörrenhetne az összefogás többi pártja: hát a Párbeszéd, a Momentum, az LMP, az MSZP, a Nép Szolgája, a Zöldek, a Polgári Platform?

Csak a Hadházy ne, mert ő nem tud viselkedni.

(Nyitókép: képernyőfotó)