Ha már azt mondják, túl öreg vagy, abbahagyom

„Önnel kapcsolatban a színházi szakmát jelenleg az foglalkoztatja, hogy negyven éve játssza a Játszd újra, Sam! című előadást. A szélesebb közvéleményt pedig az, hova parkol. Inkább az előbbiről beszélgessünk, de azért meg kell kérdeznem: mi lett a parkolási ügy vége?

Megkaptam a büntetésemet, befizettem.

Foglalkozzunk akkor a Játszd újra, Sam!-mel! 1983-ban a Kritika folyóiratban így írtak róla: „A darab ugyanis egyéniségre épül. A mély emberismeretről, életismeretről árulkodó, szellemes dialógusokban előadott (Földényi F. László fordítása), ám soványka cselekmény aligha állna meg a színpadon olyan színész nélkül, akire ne volna jellemző ugyancsak a mély emberismeret és életbölcsesség.” Negyven év alatt életbölcsességből, felteszem, még több lett. Jobb lett emiatt az előadás?

Ezt olyasvalakitől kellene megkérdezni, aki akkor is látta, most is látta, és nem én vagyok. Belülről nem érzem pontosan. Nem sokat változott. Hagytuk, hogy álljon a lábán, nem akartuk elrontani, nem akartunk új dolgokat belerakni. A próbákon sokat improvizáltunk, kicsit át is írtuk. Sok amerikai poén volt benne. 

Úgy hagytuk, örültünk, hogy sikere van. Később sem akartam mást játszani. Egy különbség van: az én életkorom. A darab egy fiatalemberről szól, egy harminc körüli pasasról, akit elhagyott a felesége, és most újra csajozni kezd. Hetvenöt évesen kicsit különös ilyet játszani. De valahogy szerintem a közönség körében elterjedt, hogy ez olyan régi előadás, ami most is jó. Nem mondták azt, hogy »maga már túl öreg, hagyja ezt abba!«. Majd, ha mondják, akkor abba is hagyom.”