Az ellenzéknek be kell fejeznie a hazudozást

„Lengyelországban az ellenzék óriási sikert ért el, minden jel arra utal, hogy kormányt alakíthat a nyolc éve uralmon lévő PiS helyett. Lát valamiféle tanulságot a magyarországi ellenzék helyzetére vonatkozóan?
A lengyelországi választás azt bizonyítja, hogy az ellenzéknek lehet esélye, de csak akkor lehet, ha időben lép. Megingathatatlan véleményem, hogy ha a magyarországi ellenzék is időben lép, akkor még le tudta volna győzni választáson Orbán Viktort és a rendszerét. Úgy vélem, az utolsó ilyen pillanat 2018 volt. Igaz, már akkor sem voltak tiszták a választások, de megfelelő összefogással legyőzhető lett volna a Fidesz-rendszer. Egyébként már a lengyeleknél sem voltak tiszták a választások, ahogy azt a választási megfigyelők is alátámasztották, de még nem épült ki olyan szinten az ottani autokratikus rendszer, mint Magyarországon, illetve az ellenzék mindent úgy csinált, ahogy azt csinálnia kellett. A lengyel választás eredménye azonban nem változtat azon a nagyon határozott véleményemen, hogy mára már egy választáson a magyar kormányt, a rendszert szinte lehetetlen legyűrni.

Akkor süthetjük a tanulságokat?
Sajnos ennél nincs több. Nagyon vigyázni kell a párhuzamokkal, és a lengyel példa egyáltalán nem mond ellent annak, amit én már régóta állítok, vagyis nem elég arra várni, hogy idehaza majd találunk valami nagyon jó miniszterelnök-jelöltet, majd mindent remekül csinálunk, és akkor egy választáson majd hipp-hopp, legyőzzük Orbán Viktort. Ez súlyos önbecsapás, és aki ezt állítja, valójában hazudik. Kaczynski valóban sok mindent próbált lemásolni az Orbán-rendszerből, de ott legfeljebb csak Kaczynski-korszakról beszélhetünk, nem pedig Kaczynski-rendszerről. Szerintem a lengyelek az utolsó pillanatban léptek, ezért, ahogy az ottani ellenzék mondta is, számukra valóban sorsdöntő lehetett ez a választás, mert a legközelebbin már nem lett volna módjuk a sikerre. A rendszert akkorra megszilárdították volna, ahogy a magyarországi ellenzéknek sem volt már semmi esélye 2022-ben.

Abban sincs valamiféle tanulság, hogy Lengyelországban az ellenzék, a szélsőjobboldali pártot leszámítva, több jól elkülöníthető politikai alakzat, jól elkülöníthető politikai tartalommal, de mégis egyfajta előre összehangolt együttműködési tervvel?
A lengyel választási rendszer és a pártstruktúra is eltér a hazaitól, és nem vitás, mindegyik párt meg tudta őrizni nemcsak az önazonosságát, de eközben az együttműködésük kereteit is kialakították. De Lengyelországban még lehetett milliós ellenzéki tüntetést tartani a választás előtti utolsó pillanatban, ott volt három, egymással együttműködő tévétársaság, amely finanszírozta az exit poll kutatást is, ott a jogállamisági kérdés kapcsán nagyon komoly bírói ellenállás volt, vagyis alapvetően más a helyzet, mint idehaza.”

Nyitókép: MTI/Illyés Tibor