Múlt héten jelentős eredményekkel büszkélkedhetett a székelyföldi magyar örökségvédelem és múzeumügy. Bonyhán felavatták a megújult Bethlen-kastélyt, Sepsiszentgyörgyön pedig Kós Károly ikonikus épületét, a kívül-belül renovált Székely Nemzeti Múzeumot, melynek már a megalapítása sem volt egyszerű. Ez jeles elődöm, Pulszky Ferenc leveléből is kiderül, amelyet 1879-ben küldött el özvegy Cserey Jánosnénak, aki magánadományával megalapította az intézményt: „Szükséges, hogy minden Múzeumban legyen egy ahhoz értő őr, tisztességes fizetéssel. […] Törvényhatóságok ritka esetben alkalmasak egy Múzeum megbecsülésére, […] a tudományt s tudományos intézeteket nem tartják körükhöz tartozóknak. Vidéki Múzeumok csak úgy virágoznak fel, ha azok igazgatása társulat kezébe jő…”, a fenntartó „az őrt kinevezi és ellenőrzi, de azt, míg benne bízik, […] nem akadályozza.”
Ezen a ponton valami ilyesmit mondtam: „Magyarra lefordítva, a fenntartó hagyja békén a múzeumot szakmailag működni. Ezt otthonra üzenem.” Erre többen felkapták a fejüket, pár órán belül már az ellenzéki sajtó is azt feltételezte, hogy a saját intézményemet fenntartó minisztériumnak üzentem. Lecsillapítottam őket, hiszen nem a kiemelt állami intézmények helyzetére utaltam, hanem a vidéki Magyarország nagy önkormányzati múzeumaira. Tehát azon nagyobb vidéki közgyűjtemények fenntartóira, ahol kiskorúsítják a saját intézményeiket. Ez méltatlan, olyan környezetet kell teremteni, amelyben a nagy múzeumok gazdálkodásának és szakmai munkájának önállósága is biztosítva van. Erre éppen a nemzet múzeuma és a kulturális tárca együttműködése a jó példa: engem senki nem hív fel a kiállítási vagy a gyűjteménygyarapítási politikánk miatt.
A Petőfi Irodalmi Múzeum igazán méltón ünnepelte idén a hetvenedik születésnapját: az évforduló alkalmából rendezett háromfelvonásos kiállítássorozat nemrég nyílt záródarabja a magyar irodalom legendás naplóíróit állítja a középpontba.
Ahogyan ma a közösségi médián keresztül, úgy váltottunk régen üzenetet a képeslapok révén. Használatuk a 19-20. század fordulóján vált tömegessé, különösen a téli ünnepek idején hozta-vitte a posta a gyöngybetűkkel megírt jókívánságokat. A Budavári Palota szabadtéri kiállítása jellegzetes századfordulós darabokkal idézi vissza a régi karácsonyok hangulatát. .
E címmel nyitották meg a Szépművészeti Múzeum legújabb, nagyszabású tárlatát Munkácsy Mihály születésének 180. és halálának 125. évfordulója alkalmából. A fő művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szereplő alkotások is láthatók, amelyek révén nemcsak az általános Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
A nagyszabású tárlat apropója Munkácsy Mihály születésének 180., halálának 125. évfordulója. A kiállításon a jól ismert művek mellett ritkán vagy hazai közönség előtt még soha nem szerepelt alkotások is szerepelnek. Ezzel nemcsak a Munkácsy-képet szeretnék árnyalni, cél az is, hogy az egykor világsztár festő újból felkerüljön a globális térképre.
A kötet tíz tanulmánya arra vállalkozik, hogy meglelje a székely identitásépítés történelmi gyökereit, mivel „a székelység tematizálása iránt társadalmi igény mutatkozik.”
Nyilvánvaló, hogy a nemzetállamot nem lehetett rendelettel egycsapásra eltörölni. Mathieu Bock-Coté írása.
Nem tudjuk, hogy egyáltalán létezik-e tényleges, konkrét magyar javaslat a tűzszünetre.
A döntés akár az Orbán Viktor fémjelezte Patrióták Európáért és a szintén jobboldali Európai Konzervatívok és Reformerek jövőbeli egyesülését is eredményezheti.
