A rendszerváltoztatás utáni demokratikus viszonyok kialakítása során viszont már morálisan és a szabadság igényének megjelenését is tekintetbe véve jogosnak és igazoltnak tartjuk a forradalom megnevezését, ami kis lépés volt a történelemtudománynak, nagy lépés a magyarságnak.
Elmondható tehát mindezek után az, hogy az 1956-os forradalom, majd az utána kialakult szabadságharc morális szempontból igazolható politikai cselekvésként és lineáris történelmi eseményként áll előttünk. Kísérlet egy diktatórikus rendszerből való morális átmenetre és erőfeszítés a haza védelmére.
De mindez csak fárasztó okoskodás lenne a valóság megjelenítése nélkül, amire a méltó megemlékezés ad lehetőséget. 1956 ugyanis kegyelmi állapot volt. Papok, kétkezi munkások és az elnyomással szemben fellépő értelmiségiek közösen követelték az akkori hatalom megdöntését és egy morális átmenetet. Közösen léptek fel egy elnyomó birodalommal szemben. Közösen, együtt vívták meg a szabadságharcot. Egyedisége ebben rejlik. Őrizzük hát és adjuk tovább ezt a sajátos, ránk jellemző alapállást! A szabadságszeretetet és a magabíró Magyarország eszméjét.”