Miért nem sikerült a magyar kiugrás, ha a román igen?
Nyolcvan éve hiúsult meg Magyarország kiugrása a második világháborúból. Nánay Mihályt, a Rubicon Intézet tudományos főmunkatársát, az NKE rektori megbízottját kérdeztük.
Véreskezű antiszemita, korszakos államfő? Horthy Miklós kormányzóról vitatkoztak a Kontextus legújabb adásában. A műsort Megadja Gábor vezette, vendégei Szakály Sándor és Gali Máté voltak.
Horthy Miklós nem történészi kérdés – fogalmazott a Kontextus adásában Szakály Sándor, a VERITAS Történetkutató Intézet főigazgatója –, hanem egy olyan vita a politikában, hogy a jelenlegi magyar politikai vezetés (Fidesz-KDNP-kabinetek) biztos egy olyan államot akar építeni, mint amit az egykori kormányzó épített.
Úgy érzékelem, ezt próbálják sugallni és azt akarják mondani, hogy Horthy egy olyan történelmi személy volt, akit semmilyen formában nem lehet elfogadni, nem lehetnek neki érdemei.”
Szakály szerint abszurdum, hogy jelenleg a Horthy-rendszer restaurációja zajlik. De ugyanezen a véleményen volt a Kontextus másik vendége, Gali Máté is, az MCC kutatótanára – aki leszögezte: nem, nem fogják korlátozni a választójogot, kasztrendszerszerűen felépíteni a társadalmat.
Horthy Miklós azt követően került ismét napirendre, hogy szeptember negyedikén tartották a volt kormányzó újratemetésének évfordulóját a Jász-Nagykun-Szolnok vármegyei Kenderesen, hol többek között Fazekas Sándor volt földművelésügyi és Lázár János jelenlegi tárcavezető is megjelent. Az esemény másik apropója az volt, hogy az építési és közlekedési miniszter átadta a Közlekedési Múzeum új vasúttörténeti kiállítását a helyi vasútállomáson. Lázár az átadón úgy szólt, hogy a kiállítás „Horthy Istvánnak, a kiváló közlekedési mérnöknek, vasúti elnöknek és újítónak állít emléket”. Megjegyezte, Horthy Miklós kivételes államfő, igaz magyar hazafi és hős katona volt, aki 1919-ben megmentette az országot attól a sorstól, amit „a nyugati nagyhatalmak” Magyarországnak szántak.
Szakály Sándor az emlékezetpolitikáról szólva elmondta, ha ugyanabban az időben vagyunk a gyűjtőfogházban, „én vagyok a rab, a másik az őr”, ugyanaz az idő, ugyanaz a környezet, de az szinte biztos, hogy „másképpen fogunk emlékezni”.
Épp ezért szükség lenne a kellő távolságtartásra, a tudománybélieknek ez természetesen kötelezettség lenne, vélekedett, „és nagy örömmel venném,
ha a közvélemény, de a politikusok is néha meghallgatnák a szakvéleményeket, hagynák ütköztetni a véleményeket, de szakmai alapon;
tehát kizárva azokat a személyeskedéseket, amik napjainkban kitűnően jellemzik a magyar közéletet, s a történész-szakmát is”.
Hogy szakmai, történészi szemmel hogyan nézett ki a Hothy-korszak, alább tekinthetik meg:
Nyitókép: Facebook