Higgadtan a Mária Terézia laktanyáról

„Az elmúlt időszak híreit követően több barátom megjegyezte, vajon miért éppen egy Habsburg uralkodó nevét fogja viselni ezentúl a Petőfi laktanya. A kérdés érthető, a felvetés jogos.

A laktanya korábbi névadóját, Petőfi Sándort a magyarok legnagyobb költőjeként tartjuk számon, irodalmi érdemei tagadhatatlanok, ugyanakkor az is közismert, hogy költőnk nem volt katona, és nem is ápolt túl jó viszonyt a sereggel. 1841-ben általános testi gyengesége, a feletteseivel való engedetlensége és önfejűsége miatt leszerelték, sőt az 1848/49-es szabadságharcunk alatt számtalan alkalommal sértette vérig a tábornokait (talán Bem apót leszámítva, aki fiaként szerette, és ott segített neki, ahol tudott). Aligha meglepő, hogy éppen ez a forradalmi lendület emelte a kommunista Magyarország egyik »prekommunista ikonjává.« Bár mint ahogy a kommunistáktól megszokhattuk, itt sem bontották ki az igazság minden részletét.

1917-ben a laktanya első névadója IV. Károly volt, 1919-ben néhány hónap erejéig August Bebel gondolkodóról, végül a II. világháború után lett Petőfi Sándorról nevezték el.

De ha már Habsburg, akkor mégis miért éppen Mária Terézia?

Mária Terézia anyakirálynő a Habsburg-ház egyik legnagyobb formátumú uralkodója volt. 40 éves uralkodásának közel fele háborúzással telt. Koronázását követően rögtön meg kellett védenie trónját, amelyhez a magyarok segítségét kérte, amit meg is kapott. Történelemkönyveinkből emlékezhetünk, mit kiáltottak a magyar urak: Vitam et sanguinem – életünket és vérünket! Bár ehhez a korabeli főurak csöndesen hozzátették: de a pénzünket nem!

Mária Terézia kérésére állt föl a 11 magyar huszárezred, köztük a legendás császári és királyi 32. gyalogezred, a pesti háziezred. Az ő idején terjedt el Európa-szerte ismert és kedvelt zsinóros magyarnadrág és a huszárcsákó.

Sőt, a magyarok iránti tiszteletből Mária Terézia alapította a Szent István-rendet is, amelyet a legkiválóbb magyar alattvalói kaphattak.

Mária Terézia alatt történt a tavaly megfilmesített legnagyobb magyar huszárcsíny is, amikor Hadik András tábornok alig ötezres seregével megsarcolta Berlint.

Fejlődést, modernizációt hozott az országnak, amibe beletartozott a haderő-fejlesztés is.

És ez még akkor is így van, ha bizony voltak olyan tettei is, mint például a siculicidium, más néven a madéfalvi veszedelem, amikor a császári katonák több száz székelyt mészároltak le. Kevésbé fényes tettei között szerepel, amikor szándékosan nemzetiségiekkel telepítette be a töröktől visszafoglalt területeket, valamint az, hogy a protestáns felekezeteket módszeresen üldöztette, vegzáltatta, és a katolicizmust erőszakkal és fondorlattal terjeszttette. Utóbbinak ékes példája: épülhettek ugyan protestáns templomok, de azok bejárata nem nyílhatott a főutcára…

Összegezve én azt gondolom, hogy egy Habsburgról nemcsak lehet, de hasznos is elnevezni egy laktanyát, és kevés Habsburg kötődött jobban a magyar katonához, mint Mária Terézia.

Bízom abban, hogy a harcos uralkodónő történelmi tettei büszkeséggel és tettvággyal töltik majd el a Mária Terézia laktanyában szolgáló honvédinket, ezzel erőt merítve elődeik jelszavából, mely szerint, ha a haza úgy kívánja, akkor életüket és vérüket adják. 
Erőt, egészséget!”

***

Nyitókép: MTI/Hegedüs Róbert