Nagyon örülök, hogy a Petőfi laktanyát sikerült átnevezni Mária Teréziára

„Nagyon örülök, hogy a Petőfi laktanyát sikerült átnevezni Mária Teréziára. Tulajdonképpen teljesen indokolatlan volt, hogy a legnagyobb budapesti laktanya egy 1848-49-es szabadságharcban hősi halált halt honvédtiszt nevét viselje (merthogy ugye Petőfi őrnagyi rendfokozatban szolgált). Külön szép, hogy mindezt a Petőfi-emlékévben sikerült végrehajtani (merthogy a költő 1823-ban született.)
.
Erdélyi honfitársaink biztosan értékelik, hogy Petőfi helyett a laktanya a továbbiakban annak a Mária Teréziának a nevét viseli, aki reguláris határőr-ezredekbe akarta kényszeríteni az évszázadokon át szabad  katonai szolgálatot teljesítő székelységet - a történet vége az 1764-s madéfalvi vérengzés lett.  Tényleg egészen kiváló választás Mária Terézia neve, na. 
Ezek után kíváncsi vagyok, hogy vajon ezen a laktanyán is kint lesz-e a székely zászló, hasonlóan például a Parlamenthez.
.
A mostani átnevezés minden bizonnyal kulcsfontosságú lépés lesz a Honvédség problémáinak megoldása felé, ideértve a toborzást és a katonaanyák és -feleségek motiválását is, mert ugye ez volt a hivatalos indok. 
.
Én oroszosként két dolgot tennék csak hozzá ehhez.
.
I. Egyrészt, javaslom elolvasni Szvetlana Alekszijevicstől a "Fiúk cinkkoporsóban"-című könyvet (Európa, 2022), ami a Szovjetunió afganisztáni háborújáról szól. Az ugyanis valószínűleg kicsit közelebb visz a katonaanyák és -feleségek gondolkodásához. 
.
Érdekes véletlen, hogy az afganisztáni felsőbb szovjet parancsnokok legnagyobb része a katonái életét tökéletesen semmibe vevő, a képességeihez valónál sokkal magasabbra került figura volt (Jazov, Usztyinov, stb).
.
II. Másrészt, tovább kellene menni az átnevezésekkel, mert az eddigiek látványosan képtelenek voltak megoldani a Honvédség problémáit. Hiába lett már páncélozott hajdúdandárunk (ami persze tartalmilag teljesen értelmetlen 🙂, lévén a hajdúk  könnyűfegyverzetű harcosok voltak, de mindegy), még mindig nem értük el a kívánt célt. 
Pont ide illik egy Rákosi-idézet: »Itt nem lehetett félúton megállni. A félúton való megállás vaskövetkezetességgel visszavitt volna bennünket a régihez, megsemmisítette volna a demokrácia minden vívmányát«
.
Szóval, előre az átnevezések útján!”

***

Nyitókép: Mandiner