Győrffy Ákos: Goethe a romok alatt
A mából nézve már tisztán látszik, hogy az az embertípus, amelynek Goethe az egyik legnagyobb képviselője volt, végérvényesen eltűnt.
A „fényes” Esterházy zseniális katona volt, aztán fordult a kocka és dúsgazdaggá vált: Mária Terézia és az orosz cár látogatta meg, Haydn a „saját” zeneszerzője lett, Goethe ódákat zengett róla.
Nyitókép: Baranyai Balázs, MTI/MTVA
Áll egy gyönyörűséges kastély Magyarország nyugati szegletében, Fertődön. A kastélynak egykor egész Európa a csodájára járt, maga Goethe „Esterházy-tündérbirodalom”-ként őrizte a helyszínt emlékeiben. Ennek
a tündérbirodalomnak pedig volt egy megálmodója: 310 éve, 1714. december 18-án született „Fényes” vagy „Pompakedvelő” Esterházy Miklós herceg,
első és utolsó ezekkel a jelzőkkel. Rá emlékezünk.
A vitéz katona, aki nem politizál
A kulturális-történelmi örökség fényében érdekes információval kell kezdenünk: „Fényes” Miklós
nem volt túl gazdag és politikai-udvari szerepvállalása sem volt igazán jelentős, főleg az elődökhöz és az utódokhoz viszonyítva.
Öröksége kezdetben mindösszesen a Trencsén megyei biccsei várból, a süttöri vadászkastélyból – ami a fertődi csodakastély elődje volt –, és a hozzájuk tartozó uradalmakból állt, mivel a kor törvénye szerint bátyja „vitte el” a hercegi címet és az irdatlan Esterházy-vagyont. Amikor az ifjú gróf 1737-ben feleségül vett egy német birodalmi grófnőt, a szerelmes pár beköltözött a szerénynek számító – bár így is huszonkét szobás – vadászkastélyba.
Ennek megfelelően azt sem sokan tudják, hogy a pompakedvelés mintaszobra nem az udvarban sürgölődött, hanem bátor katona volt, az Esterházyak legendás hadvezetői tehetségével. A sziléziai háborúban és a hétéves háborúban is harcolt a poroszok ellen a Habsburgok oldalán:
egyik csatában például háromszor lőtték ki a lovat alóla, és hősiességével az osztrákok javára billentette a harcot.
A fordulópontot a hercegi cím öröklése jelentette: 1762-ben Miklós gróf bátyja, Pál Antal herceg utód nélkül, váratlanul meghalt, így
Miklós örökölte a hercegséget,
amivel az ország leggazdagabb főurává vált.
Új fejezet a magyar kultúrtörténetben
A hatalmas vagyonnak és a főúr érdeklődésének köszönhetően az ő életében és Magyarország kultúrtörténetében új fejezet kezdődött. A már említett, apja által épített vadászkastélyt alakíttatta át reprezentatív kastéllyá a franciaországi látogatása utána, ott szerzett élményei alapján. A káprázatos kastélyt és kertet tehát nem véletlenül emlegették „magyar Versailles“-ként:
az épület tervezését a herceg a szívügyének tekintette, kialakításában maga is részt vett, berendezését Franciaországban vásárolta.
Az eredmény? A fertődi kastély a magyarországi barokk-rokokó kastélyépítészet kiemelkedő alkotásává vált: a hatalmas, minden igényt kielégítő épületegyüttes részei voltak a különböző pavilonok, a lovarda, az istálló, az 1768-ra felépített, négyszáz férőhelyes, később leégett operaház és a Muzsikaház, bábszínház. Az épület körüli hatalmas park a korszak legjelentősebb barokk kertje volt: szimmetrikus tervezésével a kastély körüli tájat egységbe szervezte, és egzotikus fák, fasorok, szobrok és szökőkutak díszítettek.
Világhírű lakók, világbíró vendégek: Haydn, Goethe és Mária Terézia
Nem túlzás azt állítani, hogy a fertődi kastély fénykorában Európa egyik közepe volt kulturális tekintetben: falai között és parkjában mindennaposak voltak az ünnepségek, amelyeken
Mária Terézia és I. Pál orosz cár vendégként, a kiváló zeneszerző, Joseph Haydn pedig udvari karmesterként
vett részt: a birtokon „hangzottak fel először a bécsi klasszicizmus atyjának halhatatlan művei”. Haydn szinte haláláig itt és a közelben lakott, dolgozott. Érdekesség, hogy előadásait parasztok, katonák, nemesek egyaránt látogatták.
1770-től kezdve már nagyszabású, háromnapos Esterházy-vigasságokat tartott a herceg: operákat mutattak be, vadászatokat, lakomákat, táncestélyeket és tűzijátékokat szerveztek a neves vendégek szórakoztatására. A világirodalom jelentős alakja,
Goethe „Esterházy-tündérbirodalom”-ként hivatkozott az ünnepségekre, ami sokat elárul a színvonalról.
Életvitele miatt a főurat „pompakedvelő”, „fényes” állandó jelzőkkel illették a kortársai.
Árnyak és a vég
Az élet persze nem csak játék és mese, legalábbis az utódok szempontjából:
Miklós hatalmas adósságokat hagyott maga után,
elsőként hercegi elődei közül.
A kastély fénykora nagyjából húsz évig tartott. Esterházy Miklós halála után, 1790-ben fia, az örökös Kismartonba helyezte át állandó lakhelyét, valamint édesapjánál szerényebb udvartartását, ami
a fertődi hervadás kezdetét jelentette: az 1820-as években már elhanyagolt állapotokról számolnak be
a korabeli források, a második világháború pedig különösen nagy károkat okozott az épületben. A kastély szerencsére nagyszabású külső és belső rekonstrukció alatt áll jelenleg is.
Esterházy Miklós jellemzésére életrajzírói találták meg a legjobb mondatokat:
„Úgy élte életét, mintha legalább kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó,
akinek a jelszava: Minden színház!”
*
Felhasznált irodalom:
https://www.eszterhaza.hu/eszterhaza/history
Hanna Molden: Griff és rózsa. Esterházy Pál és Ottrubay Melinda története, Elektra Kiadóház, 1999
https://intezet.nori.gov.hu/tortenelmi-emlekhelyek/Fertod/fertod-esterhazy-kastely/
https://kulturpart.hu/2009/11/19/kicsoda_valojaban_fenyes_miklos
https://ezerevparkja.hu/szemely/esterhazy-fenyes-miklos/
https://esterhazy.at/hu/gy%C5%B1jtem%C3%A9nyek/csal%C3%A1dt%C3%B6rt%C3%A9net/i-f%C3%A9nyes-mikl%C3%B3s-herceg