„Vona Gábort láthatólag elfelejtették értesíteni, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Ami a Jobbikból maradt, azt tokkal, vonóval, gyantázóval, partitúrával együtt lenyúlta a Torockai, aki nem akart néppártosodni. Azt a bő egy milliónyi szavazatot ugyanis nem a néppárti Jobbik kapta, hanem a Jobbik lelke, amit pont a nevezett Vona Gábor helyezett letétbe Heller Ágnesnél. Nem hiszem, hogy lehetne találni olyan embert, szakértőt, esztétát politológust, aki Vona Gábor politikai nézeteiről bármiféle konkrétumot mondana, ami jelenleg nem szerepel a MiHazánk programjában és nem mellesleg egyébként bele lehet suttogni a Spinoza-ház sötétjébe. Utóbbi mindegy is, ehhez a részhez amúgy sem tartoznak szavazók.
Az értelemszerűen teljes illúzió, hogy az egykori MIÉP hangulatára valamiféle intellektuálisabb radikális nemzeti pártot lehetne alapozni. A politikai helyzet visszavonhatatlanul megváltozott, az SZDSZ megdöglött (sajnos ezt nem szabad máshogy leírni) és az az undorító, beteges magyarellenesség, ami a politikája lényege volt annyira természetessé és általánossá vált az ellenzéki oldalon, az Izrael-ellenesség mellett, hogy az antiszemitizmus ma már újra a baloldalé. Jobban is csinálják, mint ahogy azt Vona tudná és ahogy annak idején a Jobbik művelte.