Vona Gábor szeretett pártelnök lenni

„Vona Gábort láthatólag elfelejtették értesíteni, hogy egyszer volt Budán kutyavásár. Ami a Jobbikból maradt, azt tokkal, vonóval, gyantázóval, partitúrával együtt lenyúlta a Torockai, aki nem akart néppártosodni. Azt a bő egy milliónyi szavazatot ugyanis nem a néppárti Jobbik kapta, hanem a Jobbik lelke, amit pont a nevezett Vona Gábor helyezett letétbe Heller Ágnesnél. Nem hiszem, hogy lehetne találni olyan embert, szakértőt, esztétát politológust, aki Vona Gábor politikai nézeteiről bármiféle konkrétumot mondana, ami jelenleg nem szerepel a MiHazánk programjában és nem mellesleg egyébként bele lehet suttogni a Spinoza-ház sötétjébe. Utóbbi mindegy is, ehhez a részhez amúgy sem tartoznak szavazók.

Az értelemszerűen teljes illúzió, hogy az egykori MIÉP hangulatára valamiféle intellektuálisabb radikális nemzeti pártot lehetne alapozni. A politikai helyzet visszavonhatatlanul megváltozott, az SZDSZ megdöglött (sajnos ezt nem szabad máshogy leírni) és az az undorító, beteges magyarellenesség, ami a politikája lényege volt annyira természetessé és általánossá vált az ellenzéki oldalon, az Izrael-ellenesség mellett, hogy az antiszemitizmus ma már újra a baloldalé. Jobban is csinálják, mint ahogy azt Vona tudná és ahogy annak idején a Jobbik művelte.

Vona azt hiszi, hogy ő csinálta meg a Jobbikot. Pedig csak annyit tett, hogy egy tömeg élére állt és oda vezette őket látszólag, ahová menni akartak. Ha Vona marad, a Jobbik akkor is belerokkant volna abba, hogy többé egyetlen választáson sem ígérhette volna meg a győzelmet a szavazóinak, mert kiderült, hogy ebben a projektben csak ennyi van. Vona Gábor 2018-ban ezt felismerte, de mostanra elfelejtette. Hiányzik neki a feeling, a megalapozottnak tűnő reménykedésben végigkampányolt hónapok, a győzelem igézete. Most azzal ámítja magát, hogy nagyot fog robbantani, összeránt egy értelmezhető nagyságú szavazótábort és az EP választásokon legalább egy mandátumot szerez, újra felrakja magát a térképre.

A programból egyedül a herbál elleni küzdelmet tudom értelmezni, viszont legalább nem fognak össze a többi párttal. Persze nem lesz második reformkor és persze második Jobbik, Jobbik-jelenség sem. Mondjuk nem is hiányzik. A párt nevét sem kell megtanulni.”

***

Nyitókép: MTI Fotó: Máthé Zoltán