„Napok óta örömünnepet ül a ballib. Kijöttek a tavalyi népszámlálás részletes adatai, benne a magukat vallásosnak tartók száma. Az adatokból kiderült, hogy a kérdésre: mi a vallása, megkérdezettek 43 százaléka jelölte meg valamelyik egyházat. Örömködik a ballib, hogy lám, a többség nem vallásos, Magyarország nem keresztény.
Ez persze többszörös csúsztatás. Először is igaza volt Antall Józsefnek, miszerint Európában az ateisták is keresztények, egyszerűen ennek a kultúrának a részesei. Másodszor a kérdésre 40 százalék egyáltalán nem válaszolt, és őket mindenestül a nem keresztények közé sorolni ugyanolyan hazugság, mint a parlamenti választásról távol maradókat mind ellenzékinek számítani.
A 60 százaléknyi válaszoló közül vallotta magát 43 százalék valamely valláshoz tartozónak, 17 nyilatkozta az ellenkezőjét. Így azért elég nehéz kihozni a nem keresztények többségét.
Az viszont igaz, hogy az elmúlt évtizedekben csökkent a magukat kereszténynek vallók száma. Ez tény. De örömre a legkevésbé sem ad okot ez az egész Európára jellemző fejlemény. A szép, színes, jólétet teremtő európai civilizáció fokozatos kiürülésének számos jele közé tartozik a deszakralizáció, de ilyen a gyerektelenség is, ilyen az Én és a Most előretörése, ilyen a civilizáció egészének dekonstrukciója.
A demográfia törvényei azonban mindezt szenvtelen következetességgel fölülírják: ha egy civilizáció nem képes a biológiai reprodukcióra, akkor kihal, az ideáival együtt. A helyükbe »ihol jönnek a törökök«, akik százötven év alatt sem lesznek németté, sem dánná vagy svéddé. Maradnak azok, akik, vallásosak és gyerekeket nevelők. A jövő pedig, ezt mindig tartsuk szem előtt, kizárólag azoké, akik megszületnek. Majd ők megírják maguknak ennek a különös, egykor virágzó civilizációnak a történetét, amelyik olyan büszkén és öntudatosan számolta föl önmagát. Jó lenne nekünk, magyaroknak ebből a fölszámolódásból kimaradni.”
Nyitókép: Pixabax. Illusztráció