„Tuti, hogy irónia a cím – gondolhatja az olvasó. És hogy a »zseni« szó szarkasztikusan, idézőjelesen, átvitt értelemben szerepel. Mint például a büszke horgász, aki a szelfi után a telefonját dobja a vízbe, és a halat fogja tovább a kezében. És mint az orosz csávó, aki addig veri szét az oszlopot, mígnem majdnem magára rántja az egész épületet. Vagy az olasz DJ csaj, aki fejbelövi magát a konfetti-ágyúval. (A videók a cikk elolvasása után megnézhetők itt és itt és itt.)
Ezeket a videókat ha megnézzük, rögtön ezt mondjuk: »mekkora zseni« – de valójában azt értjük alatta, hogy mekkora balfasz. OKOK, persze, a balfasz szó bőven megáll Karácsony Gergelyre is. Már önmagában ahogy nézni tud, a bárgyú mosolyával. Ahogy megszólal angolul: »Hello«, és többet nem is képes mondani. Ahogy hordozható mini-fenyőfákkal rakja körbe magát a »zöld« sajtótájékoztatón. Vagy ahogy szelfizik a Blahán a vécével. Meg persze ahogy elmondja a TV-ben, hogy zsidókat listázni nem antiszemitizmus…
Ebben az emberben semmi tudás, gondolat, ötlet. De karizma vagy méltóság sem. A kézfogása a döglött halé. (Ezt személyesen is megtapasztalhattam). Bármiféle erő, határozottság hiányzik belőle. Ahogy a koncepció, a rendszerben, struktúrákban való gondolkodás képessége is. Nincsenek elképzelései, víziói, amikre aztán valamifajta programot, cselekvési tervet lehetne építeni, aminek a végrehajtásra aztán csapatot építhetne fel magának.
Nincs is semmilyen csapata, nem tud embereket sem lelkesíteni, sem irányítani. A különböző politikai erőcsoportok különböző komisszárokat ültetnek a nyakára, akik irányítják, akiken keresztül kerek perec megmondják neki, mit csináljon. Persze, ezeket a komisszárokat tanácsadóknak nevezik, és rajtuk keresztül csapolják meg az önkormányzat pénzét, és csatornázzák azt át saját háttérszervezeteikhez, politikai céljaik előmozdítására. De még ezek fölött a – sokszor szintén nem túl éles eszű – mamelukok fölött sem sikerült semmifajta tekintélyt sem szereznie.”