Felajánlották nekünk Kárpátalját?

„Szóval összegezve és lezárva ezt az egész kérdést: nem voltunk jó helyzetben, nulla mozgásterünk volt (üres államkasszával, tönkrement iparral, óriási munkanélküliséggel itthon, ellenséges államokkal a szomszédban), és az ukránokkal kötött szerződés egy minimális kitörési pontnak, maga Ukrajna pedig potenciális szövetségesnek tűnt.

És ezek a kitörési pontok és potenciális szövetségesek nagyon fontosak. Ez a tízmilliós, az egykori kisantant tagjai által körbevett, beszorított ország szövetségesek nélkül képtelen az érdekeit érvényesíteni.

A nagybetűs »Nyugat« a 90-es évek elejének hurráoptimista pillanatában ígéretes szövetségesnek tűnt, de eleve egységes »Nyugat« sincs. Nyugat-Európának pedig egyáltalán nem érdeke egy erős Közép-Európa. Sőt, kifejezetten az az érdeke, hogy az itteni népek egymással viaskodjanak. Ezért nagyon fontos nekünk a V4, amit persze folyamatosan szét próbál verni a Nyugat, és ezért ígéretes az a korábban soha nem látott jó viszony, ami a szerbekkel kezd kialakulni, Orbán Viktor és Alekszandar Vucsics kiváló reálpolitikai meglátásainak köszönhetően.

S még egy utolsó gondolat, ha már a szerbek szóba jöttek: a horvátoknak azért sikerülhetett, azért kaphattak újabb területeket is, mert a szerbekkel szemben nagyon határozottan támogatta őket a Nyugat. Ma már tudjuk, az USA 1992-től kezdve eldöntötte, hogy Oroszországot többé nem engedi vissza a világpolitika színpadára. Az oroszokkal szoros szövetséget ápoló szerbek tehát automatikusan ellenségnek minősültek. A velük szemben harcoló horvátok pedig kedvező elbírálást kaptak. Ezért ítélték el Hágában Milosevicset, és mentették fel Gotovinát. De ez már egy másik sztori…”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner