A magyarok úgy döntöttek, országukban helyreállítják az élet természetes rendjét, és ezt Isten megáldja! – Nick Vujicic a Mandinernek

A legtöbb ember előbb vagy utóbb átél egy személyiségét megrendítő krízist. Ilyenkor sokan kérdezik: miért éppen velem történik ez? Mi a válasza?
Sok éven keresztül én is azt kérdezgettem Istentől, miért van ennyi fájdalom az életemben. A Biblia azt mondja, hogy a világ nem Isten fennhatósága, hanem az ördög uralma alatt áll. „Az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit nyeljen el”, más helyen: „azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson”. De amit az ördög rosszra akar használni, azt Isten jóra tudja fordítani. Én imádkoztam azért, hogy nőjön kezem és lábam, de nem adta meg, megmentette viszont a lelkemet. Meggyógyította a szívemet, és megújította az elmémet. Itt kezdődött a hívő életem, erre az alapra építettem az életemet.

Isten azért hagyhatta, hogy végletes élethelyzetbe, végtagok nélkül szülessen, hogy az ön bizonysága által számtalanszor annyi embert megmenthessen, mint ha ép végtagokkal született volna?
Nem. Nem gondolom, hogy Isten tökéletes akarata lett volna, hogy így szülessek. Ez születési rendellenesség volt, de 

Minden ember életében vannak ilyen darabokra esett részek, és amikor esélyt adunk az Úrnak arra, hogy segítsen, ő a kezébe helyezett elrontott dolgainkból új valóságokat tud létrehozni. Ha engem tudott használni az ő dicsőségére, akkor mindenkit tud.

A bizonyságtételeiben sokszor elmondta, milyen nehézségeken, mélypontokon ment át gyerekként, fiatalemberként. Hogyan tudott megbékélni az életével, hogyan talált rá Istenre?
Számomra ez egy utazás volt. Tízéves koromban elkeseredésemben öngyilkosságot kíséreltem meg, megpróbáltam a fürdőkádban, a tizenöt centiméter mély vízben megfulladni. Addigra ugyanis meggyőződtem arról, hogy számomra nincs már remény, az életemnek nem lehet igazi célja, a további éveimben semmi jó nem várhat rám. A kísérlet nem sikerült. Aztán tizenöt éves koromban megragadott a János evangéliumának 9. fejezetében olvasható történet, amikor Jézus meggyógyít egy vakon született férfit. Akkor lett világos számomra, hogy ha Isten minden velem kapcsolatos tervét elmondaná nekem, akkor nem maradna hely a hit számára. A mennybéli dolgok ezen összefüggéseit sok keresztény nem érti – különösen az amerikai egyház, amely azt hirdeti, hogy Isten minden dologban mindig megáld. Ez nem minden esetben van így. A mennyei dolgok egy részét nem ismerhetjük meg, így lehetőséget adhatunk Istennek arra, hogy örüljön, amikor látja, ahogy az érzelmeink, a meggyőződésünk ellenére gyermeki hittel elhisszük neki, amit mond. Hisszük, hogy „azoknak, akik Istent szeretik, minden javukra van”. Ha így teszünk, az sokszor a világ megvetését váltja ki, de egyúttal az Úr örömét is. „Az Úr öröme az én erősségem” – mondja az Írás, de mit jelent ez? Azt, hogy ő velem van, megsegít, mindenben velem lesz egészen a halálomig. Az igazi kincseink nem itt a földön, hanem a mennyekben vannak.

A fájdalmakban, a nehéz években mit tanult meg Isten természetéről, amit a megpróbáltatások nélkül nehezen lehet felismerni?
Azt, hogy Isten kedves. Azt, hogy türelmes. És azt, hogy ezt a kedvességet nem érdemeljük meg. Sok ember úgy él, mintha mindenre fel lenne jogosítva, az istenhitet, a vallást pedig kiegészítő eszköznek tartja, amelyet csak akkor vesz elő, amikor bajba kerül. Én ezzel ellentétben azt tanultam meg, hogy Isten természetének a lényege, hogy ő a barátom. És a királyom is. A mindenem.

Miközben motivációs előadóként millióknak hirdette az evangéliumot, és a társadalom elesettjei­nek, fogyatékosoknak, drogosoknak, raboknak vitte a remény üzenetét, soha nem került reménytelen lelkiállapotba? Nem rendült meg a hitében?
Hamar felismertem, hogy bármennyire szeretnék is jó ember lenni, jó dolgokat cselekedni, az nem lesz elég. Az önmagában nem elegendő életcél, nem fogja közvetíteni a menny valóságát. Rá kellett jönnöm, hogy nem elég csak a saját üdvösségem érdekében döntéseket hoznom, a menny elrejtett céljaihoz Istenre lesz szükségem, hogy mások életében is változást tudjak inspirálni. Amikor nem tudsz csodát tenni, akkor legyél te magad a csoda. Ebben nem lehet mintákat másolni, nem segít a hagyomány vagy a vallás, ez a te életed útja.

Említette az amerikai egyház állapotát. Sok keresztény tapasztalata az, hogy az egyház globálisan válságban van, megosztott, erőtlen, és kevés jelet mutat, hogy inspiráljon. Hogyan lesz ebből az a közösség, amelyről Jézus beszélt?
Jézus utolsó imájában azt kérte Istentől, hogy a tanítványai legyenek egyek. A koronavírus-járvány idején vagy olyan időszakokban, amikor a keresztényeket támadás érte, jobban el tudtam képzelni, hogy az egyház egysége megvalósul. De arról meg vagyok győződve, hogy az egyház soha nem lesz szervezetileg egy, a felekezetek megmaradnak. S megmarad az igazi hívők maradéka – 2023-ban úgy mondanánk: a konzervatív keresztények –, akik valóban hisznek a Biblia szavának, azt Isten beszédének tartják. Hogyan lesz tehát kész a menyasszony a vőlegény érkezésére? – erről szólt, ugye, az eredeti kérdés. Amikor az Írásban rákeresünk a „maradék” szóra, azt találjuk, hogy az mindig egy kisebb csoportot jelöl, olyat, amely Isten védelme alatt áll. A politikai folyamatokból kiolvasható, hogy 

Ebben a folyamatban tud az egyház igazán egységessé válni. Nemcsak áldozattá válhat, és nem csupán a rossz irányba haladó világ élő lelkiismerete lehet, de 

Bizonyságot tehet mindhalálig. Ma még nincs veszélyben a keresztények élete, de eljöhet az az idő. És el is fog. Félek-e ettől? Nem. Tudom, hogyan fog ez kibontakozni? Nem. De sokan lesznek nem keresztények is, akik az eljövendő világkormány idején kényelmetlenül fogják érezni magukat. Ahhoz, hogy az egyház be tudja tölteni a szolgálatát, először is hagynunk kell, hogy Isten meg­győzzön bennünket – hiszen mi vagyunk az egyház –, aztán engedelmeskednünk kell, és végül, de nem utolsósorban késznek kell lennünk áldozatot hozni.

A nyomás alatt fog tehát elválni, hogy ki a névleges keresztény, és ki az áldozatot hozó „maradék”?
Igen, lesz egy nagy szétválasztás, és szerintem már láthatjuk is ennek a folyamatnak a jeleit.

Abban, hogy visszajár Magyarországra, az is benne van, hogy a politikai globalizálódás ellensúlyait olyan szuverenista országokban látja, mint hazánk?
Hetvenkilenc országban jártam az évek során, számos helyen több alkalommal is megfordultam, így érzékelem a folyamatokat, és saját benyomásaim alapján meg tudom ítélni, mi történik valójában. Az Egyesült Államokban ma már láthatók az elhibázott politika válságjelei, a romlás. 

és felhívja a figyelmet arra a veszélyes tendenciára, amit mi már érzékelünk az Egyesült Államokban. Az amerikai bajok egy része nem a washingtoni kormányzat vagy az amerikai nemzet hibáiból fakad, hanem mások mellett az ENSZ működésének a következménye, ahogy az európai országok bajainak egy része is az EU számlájára írandó. És ott vannak a többiek, Kanada, Ausztrália és egyes skandináv országok – az északi kultúra elvesztette fundamentumait, hanyatlóban van.

Elhagyta keresztény gyökereit?
Ennél többről van szó.

Miről? Woke, genderideológia, az eltörlés kultúrája?
Ezek mind: lmbtq-mozgalom, abortuszpropaganda és így tovább. Az nem járja, hogy a nyugatiak csak azzal a feltétellel adnak segélyt afrikai államoknak, ha azok cserébe a helyi hagyományokkal ellentétes nyugati világtrendeket honosítanak meg. Ez a gyakorlat ellentétes a Bibliával.

Furcsa volt hallani, ahogy az előadásában az amerikai szabadságot bírálta. Az Egyesült Államok a szabadságjogok tekintetében az alapítása óta minta volt Európa számára, mára azonban skizofrén helyzetbe került: egyszerre a szabadság őrzője és korlátozója.
A vallásszabadság terén az amerikai egyházak egyrészt erősek, másrészt meg vannak szeppenve. Az önfenntartásra koncentrálnak, és egyszerűen nem akarnak tudomást venni a valóságról. Szervezetként folyamatosan deklarálják, hogy Isten elvárásai szerint akarnak élni, de valójában nem akarnak megtérni a tévútjaikból.

Milyen más valóságot lát nálunk, ami miatt fél évvel ezelőtti budapesti előadásában úgy fogalmazott: „Magyarországnak különleges helye van Isten szívében”?
Például azt, hogy Magyarország kiáll és segíti az üldözött keresztényeket szerte a világon. Vagy azt, hogy itt tisztelik az életet: védik a magzatot. Azt, hogy támogatják a határon túli magyar kisebbségeket. Azt, hogy 

És a számok meggyőzők. A statisztikák szerint a válások és az abortuszok száma a felére csökkent Magyarországon, a fiatalok több gyereket vállalnak. A magyarok úgy döntöttek, hogy országukban helyreállítják az élet természetes rendjét, és ezt Isten megáldja.

Az amerikai konzervatívok rendszerint a magyar család­politikai intézkedéseket szokták dicsérni, s követendőnek is tartják. Ön hogyan érté­keli őket?
Szerb származásúként tisztában vagyok a koszovói probléma komplexitásával. A szerbek főleg a demográfia és részben a korrupció miatt veszítették el országuk egy részét. A demográfiai „érvkészlettel” egy országrészt más államhoz lehet csatolni. A demográfiai célok fontosak, s ez nem csupán üres képlet. Eddig huszonnyolc államfővel, miniszterelnökkel volt alkalmam személyesen beszélni, Novák Katalinnál és Orbán Viktornál azt láttam, hogy valóban hisznek Istenben, és tudják, hogy ő a hazájuk igazi védelmezője. A budapesti csúcstalálkozón sok állami vezető, döntéshozó vett részt, de a többségük nem igazi keresztény. És még egy meglepő állítást teszek: a katolikus egyház elkötelezettsége számos nyugati egyház hozzáállását megszégyeníti. Emiatt sokan úgy állítanak be, mint aki összeesküvés-elméleteket terjeszt – nos, nem így van.

A beszéde végén a színpadra hívta és megáldotta a magyar köztársasági elnököt. Korábbi látogatása során a miniszterelnökkel is imádkozott. Publikus, hogy milyen ügyekben imádkozott értük?
Semmi olyan ügyben nem imádkoztam velük privátban, amit ne hallott volna a színpadról a beszédem utáni imában.

Értem. A családtámogatási rendszernél tartottunk tehát.
Igen. Tudja, hány amerikai nézi szorongva, ahogy hét év kormányzati politikája tönkreteszi egy egész nemzedék életlehetőségeit? Az Egyesült Államokban élek, de európai a gondolkodásmódom, ezért duplán szenvedek attól, milyen megosztott lett az amerikai társadalom. Széthúzás van a családokon belül, a szülők és a gyerekek között. Rendkívül fontos a családok egységének megőrzése. Ezen a téren Amerikának tanulnia kellene Európától, mármint a tradicio­nális európai modelltől.

A romló demográfiai trendek megállítása kulcsfontosságú a nyugati civilizáció számára, ehhez pedig szükséges, hogy az állam anyagi támogatást nyújtson a pároknak a gyermekvállalási kedv ösztönzésére. Egyetért ezzel?
Kiemelt fontosságú ez a kérdés. Itt, Európában még inkább, mint Amerikában. Az emberek maguk döntenek arról, mit hogyan tesznek. Kaliforniában így, Texasban úgy. Ez két, merőben különböző út a családpolitikában. A konferenciákon az emberek csak beszélnek, a szó meg elszáll. Pedig cselekedni kell, és azokra az ügyekre kell a pénzeket átcsoportosítani, amelyeket az emberek fontosnak tartanak. Véleményem szerint a népességfogyás megállítása kiemelt fontosságú ügy, de Magyarországon fontosabb kérdés, mint az Egyesült Államokban.

Akkor mi Amerika legnagyobb problémája?
A legégetőbb kérdés a pénzügyi újraindítás. Az aranyalapú készpénzrendszer összeomlóban, az aranytartalék elvált a készpénzkibocsátástól, Amerika egy lefelé tartó spirálban van. Súlyos válság kapujában állunk, nehéz helyzetben vagyunk. Ha nem lesz pénzügyi újratervezés, akkor nagy baj lesz. Sokan legyintenek erre, pedig ideje volna észbe kapniuk. Az amerikai gazdaság egy horgony nélküli hajó, márpedig a tenger kezd viharossá válni, süllyedünk, és a legénység még csak észre sem veszi, hogy merülünk.

Nehéz eldönteni, hogy ezt pénzügyi elemzőként mondja – hiszen végzettsége szerint az –, vagy prédikátorként ostoroz.
Várjuk ki, mi történik, és utólag kiderül, melyik énem mondta…

Kicsit úgy beszél ezekben az ügyekben, mint egy politikus. Csakhogy egy evangélistának meg kell őriznie a politikafelettiségét ahhoz, hogy különböző gondolkodású embereknek tudja képviselni az evangéliumot. Nem tart attól, hogy a kiállásával elveszíti ezt a tekintélyét?
Már megkaptam a stigmát, hogy jobboldali vagyok.

És nem bánja?
Nem, mert már mindent elveszítettem. Az utóbbi években többször meghurcoltak anyagilag, erkölcsileg is. 

Nem mondhatja magáról egy ember azt, hogy keresztény, ha nem hagy fel a pornófüggőségével. Aki ezt teszi, az nem ismeri Istent. Pedig éppen neki van igazán szüksége Istenre, az ő gyógyítására. Ugyanez vonatkozik arra a helyzetre is, amikor egy kereszténynek tudomása van arról, hogy felvilágosítás ürügyén szexuális tartalmakkal bombázzák éretlen személyiségű, kisiskolás korú gyerekek lelkét, és nem tesz ellene semmit. Ez a gonosz tevékenység Isten szándékával ellentétes, ezt egy kereszténynek látnia kell. 

A keresztényeknek politizálniuk kell – ezt állítja tehát.
Amerika azért lett azzá, amivé, mert kevés igazi keresztény vesz részt a közéletben. S hogy ez miért van így? Mert elhitték azt a hazugságot, hogy hívő kereszténynek nem méltó belefolyni a politikába. Pedig nincs más út, csak úgy tudjuk megvédeni értékeinket, ha részt veszünk a politikában.

Nyitókép és képek: Földházi Árpád