Ismét kidobták a Hír TV-t és a Magyar Nemzetet Magyar Péter rendezvényéről
Országjárásának következő állomásán szerették volna kérdezni a Tisza-vezért.
Megfogadtam, hogy amihez nem értek, azzal nem foglalkozom.
„Érdekes volt a kapcsolatom Demján Sándorral. Egy vidéki senkiből zseniális üzletemberré vált, aztán először riporterként, majd bizonyos üzletek kapcsán tárgyalópartnerei is voltunk egymásnak. (Hívott, de soha nem mentem hozzá kártyázni. Politikusokkal se teniszeztem.) Takács Ildikó, akit én hívtam tanítani az egyetemre, többször próbált Demján és köztem közvetíteni, de sikertelenül. Aztán valamikor, a 2002-es választások után felhívott, hogy látogassam meg, van egy üzleti ajánlata.
Azt mondta, hogy ő minden politikai napilappal elégedetlen (Népszava, Magyar Nemzet, Magyar Hírlap), ezért indítana egy politikai napilapot, Respublika névvel, feltéve, hogy elvállalom, hogy főszerkesztő legyek. Mondtam, hogy erről szó se lehet, én simán el tudok vezetni egy rádiót, egy televíziót, vagy egy hírügynökséget, de életemben nem dolgoztam napilapnál.
A nyomtatott sajtóval egyszer próbálkoztam, az ötletem jó volt, hogy Doktor úr címmel csináljunk egy hetilapot, ami az orvostudomány újdonságai mellett foglalkozik az alternatív gyógymódokkal, vagy éppen a kuruzslással, orvostörténeti érdekességekkel. Sajnos nem jól válogattam meg a szerkesztőség tagjait, és hiába fogyott jól az első két szám, a harmadikat már nem adtam ki, mert a tervezett címlapon egy jakuzziban a zseniális Benedek Tibor vízilabdázó ücsörgött az általam nagyon szeretett Szulák Andival.
Buktam rajta 15 milliót és akkor megfogadtam, hogy amihez nem értek, azzal nem foglalkozom. Hívtak pedig balettmesternek az Állami Operaházba, de azt se vállaltam. Amikor Demján kikísért, mondtam neki, hogy »Sándor, apámnak a születésemet köszönhetem, neked meg sok-sok milliót, amit azzal takarítottál meg, hogy nem vásároltál üzletrészt a médiacégemből.« Demján rám nézett és megkérdezte: »És miért mondtam nem-et?«
– Hát, – mondtam – te nem láttál fantáziát az oktatásban meg a könyvkiadásban se.
– Akkor én nagyon hülye vagyok – mondta Demján Sándor.
Én bólintottam, hogy ugyan már, ez igaz, de mindenhez még én se értek.”
Nyitókép: Képernyőfotó