A magyar középosztály nagy része már elégedett, ha van az autóban elég benzin

„A fia, a dzsesszdobos Dés András a családjával öt évvel ezelőtt Bécsbe költözött, így több unokája is jó eséllyel egy másik országban fog felnőni. Milyen érzései vannak ezzel kapcsolatban?

Ambivalensek. Egyrészt az unokáim rendkívül jó iskolába járnak, ami nem alapítványit jelent, hanem rendes, államit. Beszélnek két idegen nyelvet, kinyílt számukra a világ, és nem kell nekik itthon ezt a sok bornírtságot hallgatni, vagy látni, ahogy a tanárokat, ezt a végletesen kiszolgáltatott társadalmi réteget lehetetlen helyzetbe hozza a kormány, miközben még mindig nagyon kicsi mellettük a szolidaritás. Mert azt hiszik, hogy így megússzák. De ha betagozódnak, akkor sem ússzák meg, mert akkor meg kell tanulni a tükörbe nézni, ami nehéz dolog. A nyugati demokráciákat a szolidaritás élteti, a citoyen magatartás, a civil kurázsi. Ha viszont az autóban van elég benzin, és van esetleg még egy hétvégi ház is, akkor a magyar középosztály nagy részének már jó, már elégedett. Nagyon nagy baj, hogy ennyivel ki lehet fizetni egy társadalmat.

Innen nézve tehát örülök annak, hogy az unokáim már külföldön élnek. Annak persze nem örülök, hogy távolabb kerültek tőlem, de Bécs mégsem Amerika, kocsival két és fél óra az út. A távolság másképpen hatalmas.”

Nyitókép: MTI/Czimbal Gyula