Eddig Korányiék írása, innen ismét a Mérce szerzőjének adjuk át a szót. Merthogy Nefelejcs bedobta, hogy az Atlantic Council az amerikai külügy, különösen a NATO egyik kiemelt think-thankje, „a fenti sorok nagyjából felérnek egy keringőre való felhívással”.
Érdekes: energia-, fegyverlobbi a háttérben, a háború fényében pikáns
Megemlítette természetesen, hogy ebben még tán nincs semmi meglepetés, a demokráciaféltés alapvetés a tengerentúlon; azonban az az Atlantic Council finanszírozói között nemcsak az amerikai állam szervei találhatók, hanem különböző tőke konglomerátumok, az amerikai hadi- és energiaipar óriásai is.
Nefelejcs jelezte, hogy Korányi energiapolitikai szakértő, szívügye az amerikai palagáz és annak jelentősége az átalakuló eurázsiai piacon – ez már árnyalja a demokráciaaggodalmakat vélekedése szerint; majd hozzátette, hogy az ukrajnai háború kitörése óta két fajsúlyos kérdés nyomja az európai politikát: 1, az orosz energiafüggőség felszámolása; 2, az Ukrajnának szánt fegyverszállítások mértéke.
Ebből könnyen látható, hogy azok az ellenzéki elszólások, amelyek Ukrajna katonai megsegítéséről, vagy az orosz vezetékek elzárásáról szóltak, valójában egy sokkal aggasztóbb álláspontot tükröztek: a megrendelők érdekeit”
– írta a Mérce szerzője, aki felvetette: megvitatható kérdés, hogy Orbán politikája az orosz gázzal és az ukrajnai fegyverszállításokkal kapcsolatban helyes-e; de az ellenzék így is komoly legitimitási és demokratikus deficitekkel küzd.
Majd a következő kérdéssekkel zárta értekezését: az ellenzéki szereplők mit tudtak minderről, utánanéztek az érkező források hátterének, rákérdeztek-e egyáltalán a motivációkra? „Akárhogy is: a szavazólapon nem szerepelt se fegyvergyár, se palagázipar, pedig az eddig kiderült tények ismeretében az se lett volna túlzás, ha a Mindenki Magyarországa Mozgalom színei helyett céges pólókba öltöztetik a képviselőket.”
Nyitókép: A közös alap