Karácsony Gergely LEGO-oroszlánnal pózol
Kockáról-kockára „építi” Budapestet a főpolgármester.
A patinás kandeláberek menthető állapotúnak tűnnek, mégis aprópénzért kínálják őket – hogy a helyükre olyan lámpatesteket tehessenek, amilyenek a korban nem is léteztek.
675 ezer és egymillió-százezer forint plusz áfa közötti összegért licitálhatnak az érdeklődők a Lánchíd híres kandelábereire – futotta be az internetet a hír. Összesen 14 darab kandelábertől tervez megválni Budapest Főváros Vagyonkezelő Központja a kiírás szerint, amelyek eddig Budapest legrégebbi állandó kőhídjának díszei voltak, s legalábbis tartósabbak a legóoroszlánnál.
Ezt is ajánljuk a témában
Kockáról-kockára „építi” Budapestet a főpolgármester.
Szerencsére az árverezés nem azokat a lámpatesteket érinti, amelyek ténylegesen az eredeti Clark-terveknek megfelelően az eredeti hídhoz készültek lassan két évszázaddal ezelőtt; ezeket restaurálták és helyükre állították.
De az árverezésre bocsátott kandeláberek is megvannak 75 évesek,
a híd 1944-es pusztulása után készültek az eredetire hajazó formában, s 1949-ben kerültek mai (tegnapi) helyükre.
Így néznek ki maguk a lámpatestek:
Érdekesség még a történet kapcsán, hogy miközben a város építészetét aktívan figyelő, például a várbeli rekonstrukciókat – meg nem épült, csak tervrajzon létező millenniumi épületek megépítése, korabeli tervrajzok megvalósítása, emellett a szocializmusban felhúzott épületek lebontása – rendre bíráló véleményformálók mintha elfelejtették volna korábbi kritikáikat. Legalábbis ami az eredetiséget meg a „történelemhamisítást” illeti, számukra nem probléma, ahogy a lámpák történetét feldolgozó cikkben is ez olvasható: „A kandeláberek egykori tervezői nagyon figyeltek rá, hogy alkotásuk illeszkedjen a Lánchíd stílusához, ezért tulajdonképpen Clark két eredeti kandelábertípusát, az egylámpásat és a háromlámpásat kombinálták az új hídkandeláberekhez, így született meg ez a nagyon elegáns, 20. század eleji lámpasor, amely mostantól újra a Lánchidat díszíti”
Vagyis a szakemberek sosemlétezett kandelábereket improvizálnak a hídhoz.
Emellett az is érdekes, hogy ránézésre a kandeláberek jó állapotúnak tűnnek, és információink szerint a rajta lévő rozsdafoltok sem érintik a szerkezeteket.
Megkerestük a BKK-t, hogy megtudjuk, pontosan mennyibe került az elárverezett kandeláberek pótlása, valamint, hogy miért nem a restaurálásuk mellett döntöttek. Ezt írták:
„A Lánchíd kandelábereivel kapcsolatban arról tudjuk tájékoztatni, hogy a tervezők az átkelő hamarosan befejeződő felújítása során a hídkandeláberek 1914-es megjelenését tűzték ki célul. Ezért örökségvédelmi szakértők bevonásával és felügyeletével 32 oszlopot rekonstruáltak, és háromágú kandeláberként újra legyártották őket, 24 kandelábert – köztük a négy Széchenyi-korabelit – pedig gondosan restauráltak. A felújítás eredeti örökségvédelmi alapkoncepciója az volt, hogy a két világháború között látott egyágú kandeláberek helyére térjenek vissza a háromágú kandeláberek, ez szerepelt a tervekben és a kiírásban is. A Főváros most azokat a feleslegessé vált egyágú kandelábereket értékesíti...”
Indirekt módon elismerték azt is, hogy sosemvolt kandeláberek kerülnek a hídra:
„...amelyek helyére a mostani felújítás során a rekonstruált, a két világháború közötti időszakot idéző, háromágú kandeláberek kerültek”.
Arra a kérdésünkre nem kaptunk választ, hogy milyen költségekkel járt mindez,
ugyanakkor pozitívumként legalább annyi elkönyvelhető, hogy a véleményük szerint fel nem újítható kandeláberek eladásából befolyt pénzt a beregszászi kórháznak, illetve a frontról hazatérők rehabilitációjára adományozzák.