Bizonnyal David Pressman sem nyilvános papás-papást jött játszani ide

„Nem gondolná az ember, hogy bármely ország bárhová kinevezett nagykövetének dolga volna, hogy lépten-nyomon saját szexuális orientációját mutogassa, mintegy azt állítsa működése fókuszába.

Bizonnyal a világ egyik nagyhatalmát képviselő David Pressman sem nyilvános papás-papást jött játszani ide, hanem két szuverén ország minél jobb és kölcsönösen gyümölcsöző kapcsolatát szolgálni.

Vagy naivitás volna feltételezni, hogy ez a diplomáciai cél? És lehet, hogy ez az egész LMBTQI+…-cirkusz is sokkal inkább politikai nyomásgyakorlási eszköz, mint az intim szféra egyik, ám cseppet sem egyedüli aspektusa?

Lehetséges, hogy ezzel a politikai aduásznak tartott szivárvány-politikával is ugyanaz a cél, mint a dollárban, fontban, euróban érkező mikroadományokkal? Egy polgáraiért kiálló, saját értékrendjét feladni nem kívánó, demokratikus választások útján egy jó ideje már ki nem billenthető nemzeti kormányt megdönteni?

Aki nem lép egyszerre az USA diktálta ideológiai és szuperhatalmi ritmusra, az ma úgy tűnik, készülhet a presszióra. A nyomásgyakorlás egyik 21. századi fő eszköze pedig nem más, mint a homoszexualitás.

Hát, itt tartunk 2023 nyarán. Volt már ennél magasztosabb, intellektuálisan izgalmasabb, morálisan értékesebb korszaka is a világnak.

De Róma végnapjairól is tanulhattunk, a párhuzamok legalábbis erősnek tetszenek.”

Nyitókép: Képernyőfotó