Egyre többeket érint a magzatra is veszélyes terhességi cukorbetegség, de van megoldás

A legboldogabb babavárást is megzavarhatja egy-egy, a kismamánál kialakuló szövődmény. Az egyik ilyen a terhességi cukorbetegség, vagy más néven gesztációs diabétesz (GDM), ami a magyar kismamák 6-8 százalékának árnyékolja be a várandósságát. A klinikai tapasztalat egyébként azt mutatja, hogy egyre több az érintett, a szakértők szerint ennek oka főként a nem megfelelő táplálkozás és a mozgáshiány életmód, de természetesen, mint a legtöbb betegség esetében, itt is a családi előfordulás emelheti a veszélyeztetettségi esélyeket. Fontos megemlíteni, nemcsak a túlsúlyosak lehetnek terhességi cukorbetegek.

Szerencsére hazánkban kötelező vizsgálattal, úgynevezett terheléses vércukorvizsgálattal szűrik a kismamákat várandósságuk 24-28. hete között. Ennek hála, időben kiderülhet, hogy a szervezet hogyan használja fel a glükózt mint fő energiaforrást a terhesség alatt. A várandósság idején ugyanis a megváltozott hormonok miatt zavar léphet fel a szénhidrát-anyagcserében, a hasnyálmirigy nem minden esetben tud megbirkózni a nagyobb inzulinigénnyel.

de van, hogy bármennyire is lelkiismeretesen betartja azt a kismama, inzulinra is szükség lehet. A GDM nemcsak a kismamára, hanem a magzatára is veszélyes lehet: a kezeletlen terhességi cukorbetegség a méhlepény sejtjeit is károsíthatja, ami rontja a magzat oxigén- és tápanyagellátottságát. Mindezek mellett többek között nagyobb születési súlyt vagy koraszülést is eredményezhet. 

Amikor a kismama a kezében tartja a diagnózist, nagy eséllyel kaphatja el a pánik, főleg, ha elkezd belemerülni a témába. Ilyen szavakkal találkozhat, hogy lassú, gyors felszívódású szénhidrát, vércukorszintmérő, keton. Nem mindegy, mit, mennyit, és az sem, mikor eszik az ember, nem beszélve arról, hogy az ételeket mérni kell és szigorúan számolni a szénhidráttartalmukat. Szóval a GDM fenekestül képes felborítani a kismamák életét. Szerencsére azonban, van egy fantasztikus sorstársi közösség a Facebookon, a Terhességi cukorbetegség csoport, ahol óriási segítséget kaphatnak az ezzel a szövődménnyel gyermeküket várók.

„Már az első gyermekemmel is inzulinos GDM-es voltam, hamar kiderült, hogy így lesz ez a másodiknál is” – mondja Nagy Katalin, aki rögtön elkezdett sorstársak után kutatni, így lelt rá a Facebook-közösségre, ami akkor, vagyis 2016-ban mindössze egy-két ezer főt számlált, s aminek később az adminja is lett. Megosztották egymással a recepteket, tapasztalatokat, miközben, ahogy teltek az évek, a csoport egyre duzzadt,

A csoport létszáma egyenletes ütemben nő, ami azért nagy eredmény, mert a terhesség idején fellépő cukorbetegség a szüléssel az esetek jó részében el is múlik, ám az édesanyák többsége még ilyenkor sem lép ki a virtuális sorstársi közösségből. Ennek egyik oka, hogy számít arra: egy következő várandósság során újra előjöhet a probléma, a másik, hogy fontosnak tartja a betegség utókövetését, ami kapcsán sok tanácsot kaphat, vagy – és ez is nagyon gyakori – szeretne visszaadni abból a sok segítségből, amit ő kapott a csoporttól.

„Népszerűségünk vélhetően abból is adódik, hogy elég nagy különbség van a GDM-es kismamákat gondozó szakemberek gyakorlata között, sajnos nem minden dietetikus és nem minden diabetológus a friss ajánlások alapján dolgozik” – mutat rá Nagy Katalin. Hozzáteszi: a szakemberek jellemzően nagyon leterheltek, egyszerűen nincs annyi idő a várandósra, mint amennyit a kismama igényelne. Ebből adódóan pedig az anyaság küszöbén állók borzasztóan magukra hagyva érzik magukat, folyamatosan azért aggódva, jól csinálják-e a diétát, okoznak-e valami visszafordíthatatlant a magzataikban.

– hangsúlyozza Katalin. A csoportban akár pár percen belül választ kaphatnak az aktuális kérdéseikre. 

Nagy elismerés, hogy egyre többen jönnek szakértői ajánlásra a csoportba: „a legnagyobb sikerünk, amikor az egyik új csoporttag azzal érkezett, hogy az ambuláns lapjára a diabetológus utasításként írta fel, hogy lépjen be a közösségbe” – meséli büszkén Katalin. Bár a csoport nem kifejezetten szakértői, mégsem csoda, hogy szakértők is  ajánlják: az adminok folyamatosan figyelik a tudomány jelenlegi állását, utánanéznek a friss szakirodalomnak, protokolloknak, jogszabályoknak, mindemellett pedig több dietetikus is tag. „Nem vagyok szakember, de megvan bennem az igény, hogy tudományosan alátámasztott információkat osszunk meg” – hangsúlyozza Katalin, hozzátéve, hogy a csoport célja nem is a szakértés, hanem hogy mihamarabb segítsenek személyre szabni és megtanulni a kismamáknak a diétát. 

A csapat együttműködik egyébként a Cukorbeteg Egyesületek Országos Szövetségével (CEOSZ), amely szervezet honlapján szakértőktől lehet ingyenesen kérdezni, és minden hónapban van ingyenes szakértői előadás is. Fontos az is, hogy

a betegség diagnosztizálása után azonnal diabetológushoz kell fordulni. Ő tudja felírni a vércukorszint-méréshez szükséges tesztcsíkot, vagy ha szükséges, az inzulint is.

Ahogy nőtt a csoportlétszám, úgy kellett szigorítani a szabályokon is – meséli Katalin. „Néhány évvel ezelőtt minden második poszt arról szólt, hogy mit ettem ma, milyen jól esett, nem is ment fel tőle a cukrom, vagy épp felment, de egyszeri esettől nem lesz semmi baja a babának” – mutat rá, hozzátéve, ezt nem engedhették meg, hiszen borzasztóan rontja a közmorált, ilyeneket olvasva a szigorú diétát tartó, kívánós kismamák relativizálhatják a GDM miatti, nagyon szigorú táplálkozási szokásaikat. 

Szigorú csoportszabályok ide, vagy oda, Katalin szükségét érzi annak, hogy a GDM-es kismamák lelkileg is megkapják a szükséges támogatást. „Egészségfejlesztő mentálhigiénikusnak tanulok, az a tervem, hogy a várandósokat abban is segítsem, hogyan lehet ezt az időszakot lelkileg egészségesen végigcsinálni. Ez már csak azért is nagyon fontos, mert

– teszi hozzá. Másrészt pedig vallja, hogy a terhességi cukorbetegség miatt nem szabad elvenni a várandósságot a kismamáktól. Mint hangsúlyozza: „azzal, hogy diétázom, vércukrot mérek, inzulint szúrok, a babámról gondoskodom, akit örömmel várok. Nagyon fontos, hogy ez az örömmel várok rész ne vesszen el”.

Fotó:MTI/Balogh Zoltán