Le Figaro: a könyvpiacon is átveszi az uralmat a Fidesz

Ideje volt megtisztítani a belterjes liberális uralomtól a librit.

"hogy kiszorítsa a liberális értékrendet a kultúrából." Az "értékrend"? Ne bameg!

A liberális jelző a 21. században már nem azt jelenti, amit a 16.- 20. századokban jelentett. József Attila sem a szabadosságot, hanem a szabadságot várta. Azt a szabadságot amely neki - a költő ugyanis a nekem szót használja - szüli meg a rendet. A múlt század dereka körül a szabadság és a rend még nem egymás ellentéteként, hanem az arra, tehetségességük alapján érdemesek kiváltságaként tételeződött. A mai liberalizmus szabadság értelmezése ki-ki alapon áll. A jelenlegi szabadság ugyanis arról szól, hogy az egyén milyen megengedett és nem megengedett életformák közül választhat, már amennyire megvannak az anyagi és egyéb személyes adottságai és lehetőségei. A francia FOS természetesen úgy értelmezi a könyvkiadás szabadságát, amelyben a main stream liberalizmus dominanciája a szabadosság irányába nyitott a rendre pedig zárt. A mindent szabad elv azonban ugyanolyan zárt rendszert alkot, mint egy szélsőségesen tradicionális, mindent, még a változás irányát és tartalmát is meghatározott módon és irányban változtathatja. A tulajdonosnak azonban érdeke, világnézete és ízlése szerint dönthet arról, hogy milyen irányzatú és szemléletű alkotások kiadását vállalja, vagy sem. Az irodalmi és egyéb alkotók is szabadon dönthetnek az alkotásuk tartalmáról és formájáról, sőt kereshetnek más kiadókat, vagy saját maguk is vállalhatják a nyilvánosságot, eladhatják a szerintük művészetnek minősülő alkotásaikat. A könyvkiadás, és általában a művészeti cikkekkel (pl film, folyóirat, színház, képzőművészet, zene, stb.) kereskedők kockázatos vállalkozást működtetnek. Úgy gondolom, hogy egy könyvkiadónak olyan alkotók műveire van szükségük, amiket el lehet adni. A vásárlók általában a világnézetükhöz illő terméket vásárolnak, a profiljuknak megfelelő kiadóktól. A könyvolvasói közönség a 40 fölötti, ha tetszik, ha nem, a konzervatívabb habitusú körből verbuválódik. A Bán Mór néven író regényeit azonban a középiskolásoktól az aggastyánokig olvassák, tehát a termék jó és van rá kereslet, a vásárlók igénylik a folytatásokat. A siker valószínűleg itt kezdődik.

Tóth Krisztina, a feminista költőnő, aki évekig a szélsőségesen liberális budapesti Francia Intézet munkatársa volt, most az egykori jobboldali lapnak a Le Figaronak nyilatkozik. Igy múlik el a konzervatív Figaro dicsősége, miután eszébe sem jut a másik felet (a választásokon negyedszer győztes kormányt is) megkérdezni a dologról. Nem, ő csak a liberális költőnőt kérdezi meg egyedül és senki mást, csak az ő szava számít. Ez aztán a pártatlan és objektív tájékoztatás frankföldön! Arról persze egy árva mukkot sem ír a Le Figaro, hogy kinek a markában volt a magyar könyvkiadás és könyvkereskedelem már nem 70 hanem több mint 100 éve!