A (neo)liberálisok által elképzelt Európa homokra épül, nem kősziklára – reflexió Navracsics Tibor írására

***

A kereszténydemokraták tanácstalansága a romló választási eredményekben és politikai pozíciókban jelenik meg. A megújulás a kereszténydemokrácia létérdeke – írta a Mandineren megjelent írásában Navracsics Tibor uniós forrásokért és területfejlesztésért felelős miniszter.

Az alábbiakban Hollik István KDNP-s parlamenti képviselőnek, a Fidesz kommunikációs igazgatójának válaszát közöljük:

Amennyiben a nyugat-európai kereszténydemokrata pártok támogatottságából indulunk ki, akkor a (nyugat-)európai kereszténydemokrácia válsága nehezen tagadható evidencia. A kérdés azonban az, hogy ez egyet jelent-e magának a kereszténydemokráciának a küldetési válságával is? Véleményem szerint nem.

Navracsics Tibor írásában rámutatott, hogy a második világháború utáni európai újjáépülésben elévülhetetlen – szinte kizárólagos – érdemei vannak a kereszténydemokrata politikának és államférfiaknak. Azt is állítja ugyanakkor, hogy a kereszténydemokrácia hatott baloldali versenytársára és azt marxistából szociáldemokratává szelídítette. Ez talán a '90-es évekig így lehetett, de az elmúlt 20 évben ennek éppen a fordítottja igaz.

túlnyúlt a politikán, behatolt a médiába és a kultúrába, teljesen magáévá tette az európai birodalmi gondolatot. Kánont alkotott, ami képes volt igazodásra kényszeríteni és szekularizálni a kereszténydemokrata politikát. Kilúgozta pártjaikat, melyek mára kontúrtalan centrista pártokká váltak.

A nyugat-európai kereszténydemokrácia válsága tehát éppen abban áll, hogy megszűnt kereszténydemokratának lenni. Ez nem küldetési, hanem értékválság. Feladta a keresztény értékek politikai képviseletét és a helyére nem állított semmit. Ezek után nem csoda a politikai lejtmenet.

A 20. század legnagyobb – kereszténydemokrata ihletettségű – politikai innovációja a második világháború után kialakított európai együttműködés rendszere volt. Ez a 2008-as világgazdasági válságig valóban gyarapodást, jólétet és békét hozott az európai polgárok számára, akkor talán tűnhetett úgy, hogy

Az unió szomszédjában háború zajlik, az európai versenyképesség romlik, gazdasága pedig egyre jobban lemarad a versenytársak mögött. Kiderült, az öreg kontinens által szolgaian átvett és alkalmazott (neo)liberális politika nem megoldás, hanem a probléma maga. Megfosztja Európát a kultúrájától. Gyengíti a nemzeti identitásokat az európai birodalom létrehozása érdekében, melyet a keresztény kultúra helyett, a tartalom nélküli „európai értékekre” épít. Márpedig, ha nincs közös hit, nincs közös alap. Ez az Európa homokra épül, nem kősziklára.

A kereszténydemokrata politika tehát nem küzd küldetési válsággal, sőt missziója aktuálisabb, mint valaha.

• Meg kell védenie a megtépázott európai jólétét, békét és szabadságot.
• Meg kell védenie a nemzeteket – hiszen azok mind Isten egy-egy gondolatai, és mint ilyenek pótolhatatlan értékek – és ellent kell állnia a birodalmi törekvéseknek.
• Meg kell védeni a család intézményét és a gyermekeinket!

Miért éppen a kereszténydemokrata politika képes minderre? Mert

A liberálisokkal szemben nem megváltoztatni akarja az embert, hanem megvédeni. Nem elvont problémákat akar megoldani, hanem az emberek mindennapi szükségleteire, azaz a valóságra reagál!

Ha valaki a fenti sorokban a magyar modellre ismert, az nem a véletlen műve. Jó lenne, ha ezt Nyugat-Európában is felismernék. Jobb későn, mint soha!

 nyitókép: MTI

***