Hiába a növekvő terrorveszély, Brüsszel nem enged a migránskvótából

Írta: Sümeghi Lóránt, a Századvég Közéleti Tudásközpont Alapítvány vezető elemzője

Nem sokkal azt követően, hogy véget ért Brüsszel sok-sok évnyi pávatánca a migránsok kötelező betelepítésének ügyében – melynek értelmében az uniós tagállamokra nézve végül kötelező feladatként hárul a bevándorlók befogadása, ellenkező esetben pedig az adott tagországot büntetés megfizetésére kötelezhetik –, mind a magyar, mind a lengyel kormány is

Kevéssé meglepő módon a magyarok mellett a lengyelek is ugyanazzal a világos és eddig következetesen képviselt érvrendszerrel álltak elő, mint amelyet az elmúlt évek során az európai politika különböző platformjain hangoztattak.

E szerint a kényszerbetelepítés egyrészt tagállami (2016-os kvótanépszavazás) hatáskörbe tartozik – melynél fogva Brüsszelnek nincs e kérdésben valódi hatásköre –, másrészt a migránsok Európán belüli szétosztása komoly nemzetbiztonsági kockázatot rejt magában. Hiszen az elmúlt évtizedben bekövetkezett és példátlan pusztítással járó terrortámadások már számtalanszor bebizonyították, hogy bizonyos iszlamista terrorsejtek egyfajta lehetőségként tekintenek az Európán belüli mozgást lehetővé tevő különböző mechanizmusokra.

Ám ahogyan az oly gyakran lenni szokott,

felelevenítve azokat az évek óta untig elismételt frázisokat, miszerint az újdonsült kezdeményezést ellenző tagországok valójában olyan, kifejezetten nem jól működő demokráciákkal rendelkeznek, ahol a politikai irányvonalat az idegengyűlölet és a kirekesztés gyakorlata jelöli ki. Mi több, egyes bürokraták szerint azok az országvezetők, akik a bevándorlás kérdését egylapon emlegetik a terrorveszéllyel, egész egyszerűen feláldozták a szakmaiság kérdését a politikai haszonlesés oltárán.

Azonban az elmúlt hetekben, hónapokban napvilágot látott különböző tagországok belügyminiszteri, illetve titkosszolgálati jelentései homlokegyenest ellentmondanak az említett baloldali, hazánkat és Lengyelországot egyaránt kritizálóknak. Ugyanis az idei év első két negyedében közzétett francia, svéd, holland, valamint dán bevándorlást és terrorveszélyt kiértékelő szakmai anyagok egytől-egyig arra a következtetésre jutottak, hogy a 2015-ben kicsúcsosodó migrációs hullám után Európában ismét növekedésnek indult a terrorveszély.

Hogy a migránspárti bürokraták, valamint az itthoni ellenzéki politikusok mennyire távoli kapcsolatot ápolnak ezügyben is a valósággal, talán a francia belügyminiszter, Gérald Darmanin nemrég intézett nyilvános tájékoztatója érzékelteti leginkább, melyben többek között kifejtette: „Európában továbbra is a lakosságra a legnagyobb veszélyt a szunnita terrorizmus jelenti”. A belügyminiszter szavait egyébként csak megerősíteni tudja a francia a DGSI belföldi hírszerző hálózat friss kommünikéje is, melyből még egyértelműbben kiderül, Franciaország jelenleg is nagyon komoly belbiztonsági kihívásokkal küszködik. Mint olvasható,

akik bár nem tartoznak egyetlen terroristaszervezet kötelékébe, mégis a dzsihád nevében terveznek merényleteket elkövetni.

Érdemes aláhúzni, e tendenciáról számolt be nemrég a nemzetbiztonsági tanácsadásra szakosodott központ (Centre de Réflexion sur la Sécurité) elnöke, Thibault de Montbrial is, aki több hírszerzői anyag elemzése mellett különös figyelmet szentelt a holland szolgáltatok friss anyagának, amely szerint hiába omlott össze az Iszlám Állam közel-keleti kalifátusa, a terrorszervezet jelenleg is aktívan toboroz Európába önjelölt „kommandósokat”. Montbrial szerint mindezt a leghatékonyabban pedig a szír-afgán-török migrációs útvonalon keresztül képes a szervezet megvalósítani.

De az európai migrációval összefüggésben lévő terrorveszély kapcsán hiba lenne pusztán a francia és holland szervek jelentéseire fókuszálni, ugyanis nemrégiben két skandináv tagország, Dánia és Svédország is közzétette a terrorveszéllyel kapcsolatos, titkosszolgálatok által készített jelentéseik egy részét.

A koppenhágai székhelyű, Dán Biztonsági Hírszerző Szolgálat alá tartozó Terrorelemzések Központjának tavaszi összegzése szerint a lakosságra továbbra is az iszlamista szélsőségesek jelentik leginkább a veszélyt. A jelentés egyértelműen fogalmaz: „az iszlám fémjelzésű terrorizmusnak továbbra is megvan a képessége, szándéka és lehetősége is arra, hogy támadásokat tervezzen Dánia és dán érdekek ellen”. E kockázatnak a valódi veszélyét egyébként törvényi szinten sem vette félvállról a skandináv ország, ugyanis tavaly tovább szigorítottak minden terrorizmussal kapcsolatos bűncselekmény büntetési tételén, ezáltal majdnem megduplázva az efféle incidensek szabadságvesztéssel kapcsolatos időtartamait.

Megjegyzendő, Svédországban szintén vészjósló szakmai anyagok születtek az idei év első negyedében. A Svéd Biztonsági Szolgálat közleménye szerint

ennek lenyomata pedig egyértelműen kitűnik a hírszerzési folyamatokból, nem véletlen tehát, hogy az ötfokú, fenyegetettséget jelző skálán továbbra is hármas erősségű jelzés van érvényben.

Ugyanakkor kifejezetten érdekes, hogy a hivatalos elemzések a közvetlen terrorveszély mellett a migrációval szintén kapcsolatban álló szervezet bűnözés és a tömeges, illegális lőfegyverbirtoklás kérdését is a sürgősen orvosolandó belbiztonsági kihívások közé sorolják. Nem is meglepő, ugyanis Svédországban továbbra is a legmagasabb a lőfegyveres halálesetek aránya: egymillió svéd lakosra négy olyan haláleset jut, amelyet lőfegyver okozott (európai összevetésben ez a szám mind­össze 1,6), míg a halálesettel végződő fegyveres konfliktusok elkövetőinek 85 százaléka vagy külföldön született, vagy migrá­ciós hátterű.

Az említett hivatalos jelentések, illetve szakértői beszámolók tükrében tehát könnyedén belátható, hogy a Brüsszel által nemrégiben áterőltetett, úgynevezett „kötelező szolidaritási mechanizmus” Európára és a kontinens belső biztonságára nézve talán nem is következhetett be volna rosszabbkor, mivel a kényszerbetelepítés kitűnő lehetőséget biztosíthat a jövőben arra,

Mindemellett számításba véve a legfrissebb, magyar határvédelemmel összefüggésben készített statisztikákat, miszerint a tavalyi adatokhoz képest immár háromszor annyian próbáltak átjutni idén a balkáni útvonalon, minden jel arra utal, hogy a magyar kormánynak ez ügyben is embert próbáló időszakra kell felkészülnie. A kérdés csupán az, hogy a jövőre esedékes európai parlamenti választások fényében vajon miként értékelik majd az európai állampolgárok ezeket a sorsdöntő folyamatokat?

Nyitókép: Facebook / Mandiner archív