A magyar gazdaságnak át kell állnia egy uniós forrás nélküli létre

„Akkor könnyen elérhető az év végén az egy számjegyű infláció?

A három nagy fundamentális ok, amelyek az inflációt okozták, megoldódott: az egyik az energia ára, aminek esetében jelentős áresést láttunk; a másik a forint árfolyama, ami stabilizálódott; és a harmadik pedig, ami szintén felhajtotta az inflációt, a vállalatoknál tapasztalt ár-profit spirál, aminek ugyancsak végét látjuk. Olyan mértékű volt az élelemiszer kiskereskedelmi forgalom visszaesése, hogy a túlzó nyerészkedésen alapuló magatartás, ami eddig jellemezte a vállalatokat, mára teljesen kiszorítaná őket a piacról, így tehát ez teljesen bekorlátozza az áremelési lehetőségeiket. Sőt, azok a kormányzati intézkedések, mint pl. a kötelező akciózás, vagy a hamarosan bevezetésre kerülő online áruösszehasonlítás, a nagyobb és erősebben generált verseny miatt is a piaci árréseket prés alá helyezi, ami az élelmiszerinflációban jelentős csökkenést fog eredményezni már a közeljövőben. Biztos vagyok abban, hogy a szigorú monetáris, valamint fiskális politikai és kormányzati speciális beavatkozások egyszemjegyű inflációt hoznak év végére.

Minek tulajdonítható, hogy a magyar infláció a legmagasabb Európában?

Ezen nem lepődöm meg, hiszen ez a magyar gazdaság szerkezetéből adódik. Mivel jelentős az energiaimportunk, ezért az energiaárak emelkedése egyszerre ütötte meg a gazdasági növekedést, a külkereskedelmet, a költségvetést és az inflációt is. Az ikerdeficit pedig törvényszerűen elmozdította az árfolyamot. Az energiaárak hatása és az árfolyam leértékelődése együttesen 60-70 százalékban felelősek az inflációért, 20-30 százalékban pedig az ár-profit spirál. Ez a három hatás mára megszűnt.

Attól nem kell tartani, hogy az infláció magasabb szinten beragadhat?

Az inflációt 5 százalék alá visszaszorítani lesz majd igazán nehéz feladat, hiszen az inflációs várakozásokat nem lesz könnyű lehozni, de emellett vannak még további nehezítő tényezők. Az inflációt befolyásoló tényezők közül a ciklikus mellett fontos nézni a trendszerű hatásokat is. Nagy kérdés, hogy a deglobalizáció, a kínai de-coupling vagy de-risking, az erősödő amerikai protekcionizmus, illetve az energiaárak a válság előtti szinthez képesti magasabban történő stabilizálódása, mit is jelent majd a globális inflációra nézve. Nem tartom kizártnak, hogy a globális infláció hosszú távú szintje feljebb került időközben.”

***

 ***

Nyitókép: MTI/Balogh Zoltán