Üzenet Salzburgból

„Néhány napja, április 23-án tartományi választást tartottak Salzburgban. Általában a magyar sajtó – érthető módon – szorosan nyomon követi az osztrák és német tartományi választásokat. A január 29-i alsó-ausztriai voksolás eredménye már aznap este körbement a magyar híradásokon, ahogyan a február 12-i berlini tartományi választásé is, de még a március 5-i karintiai szavazásról is legalább a hétfői híradások mindegyik szekértáborban beszámoltak. Nem így a salzburgi tartományi választás esetében. Vasárnap este a magyar portálokon fülsüketítő hallgatás övezte a salzburgi eredményeket. Hétfő délelőtt egyedül a Magyar Nemzet online kiadása közölt egy rövid hírt. A következő napokban aztán előbb a Gemisten, Techet Pétertől olvashattunk egy kitűnő elemzést, majd a Mandiner és a Mérce alapos munkáinak köszönhetően fény derült az első órák hazai hallgatásának okára. A salzburgi eredmények tudniillik egyaránt elhelyezhetetlenek a Karmelita és a progresszívek valóságbolygóin.

A tartományi választást jelentős, hét és félszázalékos gyengülés mellett, 30.4%-al nyerte meg az országosan kormányzó konzervatív ÖVP. Második helyen végzett 25.7%-al a hét százalékot erősödő, és az országos felméréseket vezető populista jobboldali FPÖ. A harmadik helyre befutó szociáldemokrata SPÖ történelmi mélypontot ért el 17.9%-os szavazatarányával. A nap bombameglepetését az osztrák kommunista párt, a KPÖ Plus szállította: a négy évvel ezelőtti 0.4%-ról 11.7%-ra erősödött, s hosszú évtizedek után újra belépőt kapott a salzburgi Landtagba. A kommunisták ezzel megelőzték a néppártiak országos koalícióspartnerét, a gyengülő Zöldeket (8.2%), továbbá a Landtagból kizuhanó liberális NEOS-t (4.2%). A KPÖ Plus sikere a tartományi székhelyen, Salzburg városában még szembeötlőbb: 21.5%-al lettek másodikok, alig lemaradva az ÖVP-től.

A választóvándorlás-elemzés azt mutatja, hogy az FPÖ jelentékeny mértékben csábított át szavazókat az ÖVP-től, továbbá mozgósított inaktívakat. Az ÖVP azért tudta mégis megőrizni első helyét, mert a liberálisoktól nagyobb számban pártolták át hozzájuk. A NEOS táborát amúgy a Zöldek és a KPÖ Plus is apasztotta. Ez utóbbi formáció elsősorban a Zöldekre és az SPÖ-re »rabolt rá«, miközben -a populistákhoz hasonlóan- aktivizált korábban inaktív választópolgárokat is.

A KPÖ Ausztria egyik legrégebbi pártja, 1918-ban alakult, ám a bécsi parlamentben csak 1945 és 1959 között kapott helyett. Az utóbbi évtizedekben kitartóan 1% körüli országos eredményt könyvelhetett el. Az osztrák kommunisták a hidegháború végéig nemcsak eszmei, hanem pénzügyi értelemben is unikális kapcsolatokat ápoltak a Szovjetunióval. A KPÖ életét hosszú időn át a bécsi szektások belharcai töltötték ki. Csakhogy Ausztria második legnagyobb városában, Grazban valahogy a jelentéktelenség évtizedei alatt is megőrizték helyi mandátumukat, hogy aztán 2021-ben behúzzák a helyi választásokat és Elke Kahr személyében kommunista polgármestert adjanak Graz élére. A grazi modell könnyen leírható:

A grazi KPÖ irodája hajléktalanszálló és szegények óvodája; a kommunista aktivisták bevásárolni járnak az egyedül élő nyugdíjasoknak; politikusaik pedig fizetésük nagyrészét eladományozzák. A grazi kommunista polgármesternő a 6000 eurós fizetéséből kevesebb, mint 2000 eurót vesz csak fel – a többi megy a szegényeknek.”

Nyitókép: osztrák kommunisták felvonulása (fotó: KPÖ Facebook)