Elegük van a tehetségük hiányából, a gondolataik szavatosságának korlátosságából, a jövőképük homályosságából, de legfőképp a megfelelési kényszerből, a megrendelők akaratából, amit politikai véna nélkül nem tudnak kielégíteni.
Elegük van! Ezt skandálja mind. Ütemesen, betanultan, programszerűen. Ez idő tájt már csak találgatni tudjuk, miből van elegük, mert jelszavaik tartalmát elmosta kimódolt lendületük, ahogy hitelüket, karakánságukat is kicsorbította mérsékelten tehetséges vezetőik tucatnyi politikai sasszéja.
Elegük van – üvöltik, majd nagy hórukkal nekivezetik a gyerekeket a rendőrsorfalnak. Mert 2023 Magyarországán olyan ellenzék jutott, amelyik a gyereket használja pajzsnak. Aztán felkérdezi / felkérdezteti a minisztert, hogy mit szól a gyermekveréshez.
Elegük van. A lehetőségeikkel telhettek el. A pszichológia tudománya ismeri a tételt, amely szerint minél nagyobb a választási lehetőség, annál nehezebb a döntés. E ponton megköszönhetjük saját húszas éveinket a lotyaszájúnak. Nem sok döntés volt. Igaz, kérdezni sem kérdeztek. Akkor nem volt otthontámogatás. Nem volt családtámogatás. Nem volt hitelbefagyasztás. Nem volt rezsicsökkentés. Nem volt adómentesség. Nem volt munkahely. Nem voltak diákigazolvány felmutatására megnyíló kapuk. Nem volt jövőkép. Csak békák a mocsárban… akiknek elege volt!
Akkortájt még nem dorombolt tolla hegyén a jambus, a lényegre koncentrálva vetette papírra, hogy „Új Egyensúly program.” Nem bírhatta el a fejléc „a középosztály kivéreztetésének szociáldemokrata-neoliberális forgatókönyve” megnevezést.
És nem jöttek ellenőrök. Az Európai Parlament nem menesztett küldöttséget minden évszakban a végekre. Nem aggódott senki a demokráciáért. Pedig nem voltak titkok. A rétor maga mondta ki, hogy a Brüsszelnek lejelentett költségvetési adatok hősiesen hadakoznak a valósággal. Hősiesen és esélytelenül.
Akkor is leereszkedett az Európai Bizottság regnáló elnöke, aki a pártatlanságára kényes uniós vezetési attitűdöt félretéve veregette meg a balliberális vállakat. És rettegtek. Közösen. Az ellenzékben lévőktől.
Az akkori ellenzék viszont csak építkezett. Nem a belvárosban méhészkedett! Nem a sugárutak metszéspontjára álmodott száz holdas pagonyt. Összefogta a szürkeállományt! (Ezt teszi most kormányon is!) Elkélne ez ma az ötlettelen titánoknak az építési kordonon innen.
De nekik nem ötleteik vannak, hanem elegük. Aktivitásnak hazudják a pótcselekvést. Képviseletnek a facebook postokat.
Nem csoda, hogy elegük lehet a munka világából. Az 1 millió új munkahelyből. A munkával járó holnapból, kihúzott derékból, felemelt fejből. Alapjövedelem kell. Munkáskesztyűt csak kordonbontáshoz használnának.
Elegük van a Modern Városokból. Középkori mezővárosokat akarnak, futóbabbal vetett főteret, ahol Karácsony Gergely magyarázza a kézi kultivátor működését.
Elegük van a megnégyszerezett orvosbérekből. A hálapénz kivezetéséből. A rezsicsökkentésből. Az elengedett diákhitelekből. A megmentett devizahitelesekből. Az ingyen tankönyvekből. A megháromszorozott gyermekétkeztetési támogatásból. A visszaépített 13. havi nyugdíjból. (Felmenőik enélkül is jól élhetnek aktív éveikben végzett "szolgálataikért.")
Elegük lehet a Nők40 programból. A négy gyermekes édesanyák teljes adómentességéből. Az adósságaiktól megszabadított önkormányzatokból. Az országbérletből. A rekord alacsony társasági adóból. Az IMF hazaküldéséből.
Az újjáépített Budapestből. A Kossuth térből, az Operából, a Zeneakadémiából, a Városligetből, a Bálna befejezéséből, a 4-es metró megépítéséből, az új egyetemi kampuszokból. Az új egyetemekből!
Elegük van persze a stadionokból is, ahol azért igyekeznek megmártózni a fényben egy-egy siker kapcsán.
Elegük van. Elegük a tehetségük hiányából, a gondolataik szavatosságának korlátosságából, a jövőképük homályosságából, de legfőképp a megfelelési kényszerből, a megrendelők akaratából, amit politikai véna nélkül nem tudnak kielégíteni.
Nem vitás, hogy a feladat nagy. A nyugati föderalisták gúzsba kötnének, kövekkel terhelnék a zsebeket, betoncsizmába öntenének, láncot akasztanának a vállakra, de a vízbe taszítás előtt még demokratikusan felpeckelnék a nemzetek száját a brüsszeli határozattal, amely szerint jogukban áll kopoltyút növeszteni.
Senki nem állítja, hogy könnyű utat választottak. Láthatónak kell maradni az apanázsért. És közben az sem árt, ha egyeztetik közvéleménykutatóikkal az önálló életet élő, nyíló-záródó ollók kiszámíthatatlan viselkedésének népmesei elemeit. Pedig a kormányoldal kommunikációs csapata megérdemelné, hogy sportértéket vigyenek a munkájába. A Momentum kezdésnek szavazhatna néha együtt a Fidesszel. Nemzeti érdekből.
De nekik inkább elegük van. Dühösek. Mégsem a tükröt verik szét.
Pelyach Gergely
főszerkesztő
Karc FM
Nyitókép: Fekete-Győr András Facebook-oldala
A 11 éves Dominikkal Magyar Péter és a Tisza parlamenti képviselőjévé választott Bódis Kriszta készített interjút tavaly decemberben. A fiú gyámja tett feljelentést.
Ha azt akarjuk, hogy az Orbán-fóbiások ellenkormányzása csak múló rossz emlék legyen pár év múlva, akkor a magunk szempontjait vegyük figyelembe megújulás közben.
A Pénzügyminisztérium újonnan kinevezett helyettes államtitkára korábban a családtámogatási rendszert is bírálta.
Donáth Anna viszont nem tervez országos tisztséget vállalni.
Az ügyben nyomoz a Központi Nyomozó Főügyészség, szinte az egész politikai spektrum érintett.
Ilyen ember nem való polgármesternek.
Az esetről az internetre felkerült privát fotókat törölték.
A modernitás emberképe pedig ellentétes a kereszténységével. A progresszív kereszténységnek annyi. Nincs scrutoni harmadik út, vagy az őrült, vagy a messiás. De mit tehetnek a keresztények, és mit gondol a politikai kereszténységről? Carl R. Trueman angol keresztény eszmetörténészt faggattuk az Axioma Központ konferenciája után. Interjúnk.
