Michael Wallace Banach apostoli nuncius leszögezte, sokat elárul az emberi jogokról egy adott országban az, hogy hogyan lehet gyakorolni a vallás szabadságát.
A vallásszabadság a legalapvetőbb emberi szabadságjog, hiszen az ember legbensőjét érinti – mondta Michael Wallace Banach apostoli nuncius a Kossuth rádió Vasárnapi újság című műsorában.
Michael Wallace Banach a kereszténység európai helyzetéről szólva emlékeztetett: az elmúlt években megszaporodtak és állandóan emelkednek a keresztények elleni gyűlöletbűncselekmények. Ennek okát a nuncius
A keresztény egyházak kimondják az igazságot az emberről és az Istenről, és „az igazság, amelyet mi hirdetünk az emberről, gyakran nagyon is eltér attól az igazságtól, amelyet mások annak gondolnak” – fogalmazott.
A kereszténység nehéz helyzetére a nuncius szerint magyarázat lehet a sokféle kísérlet a keresztény egyházak, a katolikus egyház hitelének csorbítására is. Mindez együttesen hat – mondta.
Hangsúlyozta: a kereszténység megerősítéséhez Európában emlékeztetni kell a vallásszabadság alapelvére. „Ki kell tartanunk amellett, hogy a vallásszabadság a hit megvallásának szabadságát is jelenti, és hogy a hit nyilvános megvallását
nem szabad diszkriminatívnak tekinteni akkor sem, ha egy keresztény egyház olyasmit fogalmaz meg, amely nem tetszik az éppen aktuális kurzusnak”.
A nuncius Szent II. János Pál pápára hivatkozott, aki szerint ha valaki meg akarja vizsgálni az emberi jogok hőfokát egy országban, akkor elég megnéznie, hogy hogyan gyakorolhatják a vallás szabadságát.
Michael Wallace Banach fontosnak nevezte a párbeszédet is a keresztény és a nem keresztény közösségekkel egyaránt, hogy eljussunk a kölcsönös tisztelethez. Megjegyezte, akit párbeszédre hívunk, az „társunk lesz, vendég lesz az asztalnál”. Lehet, hogy nem ízlik neki a felszolgált étel, de ott van a szobában.
Arra kérdésre, hogy mi az európai kereszténységet fenyegető legsúlyosabb veszély, az elvilágiasodás, a muszlim tömegek érkezése Európába vagy a gender-elmélet, a nuncius azt felelte, ezek mind kihívást jelentenek, ugyanakkor az érsek szerint pozitív hatásuk is van, mert arra késztetnek, hogy
mélyebben megismerjük a keresztény tanítást, és megpróbáljuk még érthetőbben kifejteni az embereknek a saját álláspontunkat”.
Michael Wallace Banach meglátása szerint ugyanakkor a legnagyobb kihívás a keresztények számára ma az apátia, az érdektelenség. A keresztények viszonylagos békében és anyagi jólétben élnek, ezért nem vállalják fel a kereszténységet, nem foglalkoznak vele. A Biblia utolsó könyvében, az Apokalipszisben, Isten a hét egyház egyikéhez szólva így fogalmaz Nem vagytok sem hidegek, sem melegek, ezért hát kivetlek a számból benneteket – emlékeztetett az érsek-diplomata.
A Vatikánnak – ahogy Ferenc pápa teszi – bátorítani kell a katolikusokat és más keresztény felekezetek híveit is, hogy legyenek hűségesek a keresztény hitükhöz, vegyék komolyan és legyenek rá büszkék, ne féljenek megvallani hitüket és folytassanak párbeszédet másokkal – hangsúlyozta a nuncius.
(MTI)
Nyitókép: MTI/Balázs Attila
Meg akarták ölni Kathleen Stock feminista filozófust, akit sokan transzellenesnek tekintenek. A Charlie Kirk elleni merénylet kapcsán ő maga számolt be arról, hogy a megöléséről és feldarabolásáról fantáziáltak.
„Közösen teremtünk rendet a káoszban” – mondta az Egyesült Államok budapesti nagykövetségének ügyvivője.
A népszerű republikánus influenszer gyilkosáról kiderült, hogy egy transzneművel élt együtt, és hiába republikánus a családja, ő maga régen radikálisan balra tolódott. Nem a Charlie Kirk elleni az első transzneműséggel kapcsolatos, egyben keresztényellenes merénylet Amerikában. Összefoglalónk.
Miért ünnepelnek a katolikusok egy barbár kivégzőeszközt? Végül is... a kérdés jogos: tényleg, miért állítjuk középpontba azt a fát, amelyen az Emberfia kínhalált szenvedett? Ádám Rebeka Nóra írása.
Túlságosan könnyű megülni a langyos vízben, és elhinni, hogy sosem jöhet olyan új medencemester, aki lassan felforralja a vizet. Pedig jöhet, és látjuk, hogy itt van a kapuban. Giró-Szász Áron írása.
A német újságíró szerint a „gender-misszionáriusok” elfelejtették a többséget: 88 százalék heteroszexuális, 49 százalék családban él, mégis minden a kisebbségről szól.
Nem mindennapi jelenetek.
