Olyan edző vagyok, aki mindent dokumentál, statisztikát vezet, hogy folyamatosan lássam, honnan hova jutottunk, mit kell változtatni, hogy még előrébb léphessünk. Már versenyzőként is így gondolkodtam. Ha rosszabbul sikerült egy verseny, utána már rögtön a protokollt néztem, milyen hiányosságaim voltak, és másnap már azon törtem a fejem, mit kellene változtatnom a programomon. Nem kerestem a hibát sem a pontozókban, sem az edzőimben. Azt vallom, egy élsportolót ez visz előre, amellett, hogy mindig figyelnie kell az aktuális topversenyzőket, hogy elleshessen tőlük akár csak apró trükköket, nüansznyi dolgokat. S azok az eredmények, amiket a versenyzőink az SKSE-ben eddig elértek, a csapatmunkánknak köszönhetőek. Nagyobb edzői csoporttal dolgozom, többek között olyan korábbi kiváló korcsolyázókkal, mint Vidrai Szabolcs és Elek Attila. Már amikor megalapítottam az SKSE-t, rendszerben kezdtem el gondolkodni, amelyben például a fizikális felkészülésnek, a nyújtásóráknak és a balettnek is fontos szerepe van. Nagyon sokrétű a munkánk, de a rendszer működik, amit már hetvenegy magyar bajnoki cím is bizonyít.
Az utóbbi időben erőteljes támadás érte a »rendszert«.
Sajnos így van, és azt hiszem, ez éppen abból indult, hogy az eredményességünk egyeseket már irritál. Korábban is voltak kísérletek arra, hogy az egyesületünkben jól működő edző-versenyző kapcsolatok törést szenvedjenek, és ezek most felerősödtek. Ki kell mondanom: lejárató kampány indult ellenem, ellenünk. Nem akartam ebbe belefolyni, személyeskedni pedig semmiképpen sem szeretnék, de most már nem tehetem meg, hogy továbbra is hallgatok, meg kell védenem magam.”