„Tartóztassátok le Vucicot” – ezrek tüntettek Belgrádban az újvidéki vasútállomáson történt súlyos baleset miatt
Az újvidéki vasútállomás szerkezetének egy része pénteken szakadt le, maga alá temetve az épület bejáratánál tartózkodókat.
Mandulával töltött csokigolyóval is lehet magas célokat szolgálni – vallja a kelebiai plébános. Paskó Csaba atya mások mellett arról mesélt lapunknak, hogyan térítette a szerb kultúrlobbi a gasztronómia irányába. Amely egyébként a gyermekkori hobbija.
Az élet „furcsaságai” kellettek ahhoz, hogy Paskó Csaba lelkipásztori szolgálatai mellett a konyhában is vitézkedhet.
Igaz, nem volt ez mindig így – meséli a délvidéki Kelebia plébánosa, aki, mit ad Isten, telefonhívásunkkor épp a húsvéti menüt állította össze híveinek –, hiszen a pécsi hittudományi iskolai tanulmányai mellett Tillai Aurél Kossuth- és Liszt Ferenc-díjas karnagy, zeneszerző mellett karvezetést is tanult; majd kikerült Grazba, ahol az ottani zeneművészeti egyetem egyházzenei tanszékén diplomázott; mi több, egy posztgraduális képzést is elvégzett gergelykorális és vezénylés témakörökben.
„Amikor hazaérkeztem, elkezdtem irányítani a szabadkai bazilika, valamint az egyházmegye életét, és belesodródtam a város kulturális életébe is” – részletezi büszkén a plébános.
Mindez addig működött, míg a város magyar polgármesterét nem egy koszovói szerb fiatalember váltotta, aki Paskó elmondása szerint bár a rokonszenvéről biztosította, biztos ami biztos alapon hozzátette: „Drága Atya! Tudjuk, hogy maga mit tett a városért. De
Önt Paskónak és nem Paskovicsnak hívják, így a szerb kultúrlobbi nem igazán tud Önnel mit kezdeni!”
Ez volt az a pont, amikor a lelkipásztor lehetőségei némiképp megcsappantak. „Döntenem kellett, hogy visszamegyek Ausztriába; Magyarországon keresek valamit és nyalogatom a sebeimet; vagy akkor azt mondom: »igenis van kiút«! Elkerültem Kelebiára, ahol új kihívások, de lehetőségek is fogadtak. Mégpedig a gyerekkori hobbim: a gasztronómia.”
Csakhogy, aki ismeri Paskó Csaba atyát, az tudhatja, ha ő valamibe belekezd, azt bizony végig is viszi.
Elvégezte a szakácsiskolát, és az egyéb továbbképzéseket. Talán ezeknek is köszönhetően a Magyar Nemzeti Gasztronómiai Szövetség őt nevezte és küldte Luxemburgba, a Culinary World Cupra, a szakácsok világbajnokságára. Majd sorra jöttek ki a szakácskönyvei is.
„Az egyik szakácskönyvemben írom: »Omnia ad maiorem Dei Gloriam«, vagyis »Mindent Isten nagyobb dicsőségére«, amit valahogy úgy fordítottam le magamban:
»Mandulával töltött csokigolyóval is lehet magas célokat szolgálni«.”
Szóval itt van a kelebiai plébános, aki lelkipásztori, zenei és zenepedagógiai munkája mellett még főz is. Méghozzá hivatalosan. Hogyan egyeztethetőek ezek össze? – kérdezzük.
„Az embereket lehet direkt, meg indirekt mód pasztorálni. Előbbi: amikor az ember oda áll papi reverendában és olvassa az Evangéliumot. És van a másik irány, amikor az ember frakkban karmesterként, a katedráról tanárként, vagy a konyhában épp szakácsként ténykedik. Mert attól egyébként senki, de tényleg senki sem tud elvonatkoztatni, hogy én pap vagyok. (…) Az egyház és az én jelenlétem a társadalomban mindig üzenetértékű, mindig van egy mély tartalma. Nemhiába szólítanak mindenhol Atyának.”
„Papként mindenhol közösségteremtőként éltem meg a feladataimat
– folytatja –. Mondhatni, mindig egy japán bölcsességből indultam ki, amely arra utal, hogy egy cégnek akkor is jól kell működnie, ha nincsen ott a vezetője. Ha láttam egy jól működő plébániát, mögötte mindig ott volt egy jó közösség, egy jó karnagy, no meg egy jó plébános. Ez ugye azt is jelenti, hogy nem kell nekem mindent elvégeznem, mert vannak segítőim. (…) E mellett van egy nagyon szigorú napirendem, amelyet még a szabadkai Paulinumban – a Püspökségi Klasszikus Gimnázium és Kollégiumban – tanultam meg. Ergo, akinek feladatai vannak, azok nem bulizhatnak hajnalig” – teszi hozzá.
Most itt van a kereszténység legnagyobb ünnepe: húsvét. Hogyan lehet erre készülni lélekben? Mire a lelkipásztor:
„Hál Istennek, húsvétre egy jól bejáratott egyházi tradíció, ünneprend segít rá. Szent Benedek gondolatai jutnak most eszembe: »Serva ordinem et ordo servabit te!«, vagyis »Tartsd meg a rendet, s a rend megtart téged!«. (…) Ma már például nem igazán a pénteki húsról való lemondás az áldozathozatal – vélekedik –, mivel annyi vegetáriánus, glutén-, laktózérzékeny ember van a világon.”
„Igazából azt kell megtalálni, hogy melyek azok a hibáink, korlátaink, amelyek elszakítanak minket Istentől.
Adva van a nagyböjtben, hogy e gátak átszakadhassanak. – fejtegeti a plébános –. Önmagunk átalakításával. Megtartva ígéretünket, odafigyelve másokra, elcsendesedve tudunk készülni Jézus Krisztus feltámadásának ünnepére. (…) Ha ezekből sikerül csupán egy szeletet kiragadva megvalósítani, akkor ez a húsvét már meghozta a maga kegyelmi többletét.”
És a konyhában? – érdeklődtünk.
Paskó atya szerint nem az az elsődleges cél, hogy az ünnepek idején fonott kanács, főtt tojás, zöldséges és sonka kerüljön az asztalra, minthogy „a karácsony fahéjas, narancshéjas illatfelhője is csak egy pluszt ad az ünnepekhez”.
Fontos ugyanakkor, hogy a közösségérzet, a családcentrikusság ott legyen mind az előkészületeknél, mind az ünnepi terítéknél. „Teszem hozzá, nagyon zárójelben, mert hát a mesterszakács énemet sem nyomhatom el teljesen:
nem elég csak szívvel főzni, annak jónak is kell lenni.”
A tradicionális dolgok mellé beleférhet egy új sütemény, egy új köret, vagy egy új sült is. Pláne az olyan konyhamestereknek, akik szeretnek főzni, és nem kizárólag maguknak akarnak örömet szerezni, fűzi hozzá, megjegyezve, hogy maga például hat, hét fajta süteménnyel, tortával édességgel készül, ami felkerül majd a plébánia asztalára.
„Sokszor megkérdezik, hogy mi a kedvenc ételem. Sok kedvenc van, de érdekes módon mindig a mák jut az eszembe. És tényleg a mákos dolgokért rajongok. Íme egy nagyon egyszerű, könnyen elkészíthető mákos baklava-recept. Gyerekjáték az elkészítése. Az ünnepi asztalon is jól mutat. Íme a recept, próbálja ki Ön is! Édesszájúaknak különösen is ajánlom figyelmükben.
A mákrajongóknak egy igazi csemege, nem lehet megunni!”
Hozzávalók:
Cukor sziruphoz:
Elkészítése:
„A tésztát kettesével tesszük a tepsibe, amit olajjal meglocsolunk.
A mákot összekeverjük a joghurttal, az olajjal (egy picit hagyunk a tetejére is), a cukorral, a tojásokkal, a vaníliás cukorral és a sütőporral, majd vékonyan megkenjük vele a tésztát.
Rétegezzük addig, amíg a tészta és a mákos massza elfogyott. A végén kenjük meg olajjal és a kívánt nagyságra vágjuk fel a tepsiben a tésztát.
Fontos ezt a műveletet a sütés előtt elvégezni, mert egyenletesen sül át, nem törjük össze a leveles tésztát, valamint könnyebben veszi fel a cukorszirupot.
A sütőben 30-35 percig sütjük. A végén a cukorszirupot, amit felolvasztottunk a tűzhelyen meglocsoljuk és hagyjuk, hogy a mákos leveles tészta felvegye a cukorszirupot. Amennyiben szeretnék az édességét tompítani, egy citrom kifacsart levét adjunk a cukorsziruphoz. Illetve vékonyra szelt citromkarikákat is tehetünk a felkockázott baklavakockák tetejére. Ad egy citrusos tónust az édes süteménynek.
Nagyon finom és gyerekjáték az elkészítése.
Jó étvágyat hozzá!”
Nyitókép: Facebook