Kassai Lajos: Szeretem a hazámat, de vérzik érte a szívem!

Kassai Lajos interjút adott a Ma7 portálnak. Újságírói kérdésre elmondta a modern kori lovasíjászat megteremtője, hogy miért nyilatkozik meg egyre többet közéleti témákban: „amikor elkezdtem a lovasíjászattal foglalkozni és láttam, elindítója leszek egy új sportágnak, harci művészetnek, rögtön feltűnt valami. Magyarországon rengeteg magot elvetettek, a nagyja szárba is szökkent, néhány még virágba is borult, de a termést, szinte kivétel nélkül, máshol és mások aratták le. Feltettem magamnak a kérdést, az általam  elvetett magokból származó gyümölcsöket le tudjuk-e majd Magyarországon szüretelni? Eljutunk-e a végkifejletig? Ahogy haladt előre a történet, egyre-másra jöttek a buktatók, rájöttem, mi, magyarok vagyunk önmagunk igazi ellenségei.”

Hozzátette, „olyan transzgenerációs traumák hatják át a nemzetet, amelyekkel képtelenek vagyunk megbirkózni. Generációról generációra hatnak a nácizmus és a kommunizmus traumái, megmérgezik emberi kapcsolatainkat, és akkor itt térnék vissza az eredeti kérdésére, a közéletet is nagyban befolyásolják. Ki kell mondanunk, beteg a magyar néplélek. Minden népnek megvan a maga baja a világgal, de engem elsősorban Magyarország érdekel. Ez egy csodálatos ország, csodálatos emberekkel. Én a hazámat feltétel nélkül szeretem, a magyar végtelenül tehetséges nép,

Egyszerűen érdekel, mi lehet az oka, erről szólnak a közéleti szerepvállalásaim. Az évek során arra jutottam, képtelenek vagyunk mihez kezdeni ezekkel a generációról generációra öröklődő terhekkel. Ezek tudat alatt működő, de bennünket mozgató traumák. Nézze, én alapvetően munkásember vagyok. Nem tartom magam a magyar magaskultúra képviselőjének, működtetem a gazdaságom, céget vezetek, csak közben gondolkodom is. Szeretem a hazámat és vérzik a szívem érte, mert nem tud képességeinek megfelelően teljesíteni. Ha ennyit tudnánk csak, megvonnám a vállamat, de nem erről van szó! Mindig kivillan valaki, csak azt általában elkaszálják.”

Nyitókép: Mandiner/Földházi Árpád