Előbb diplomáciai hitelesség, utána stratégiaalkotás – válasz Németh Zsolt írására

Németh Zsolt a mandiner.hu oldalon a magyar külpolitikai stratégiaalkotás főbb pontjait járta körül.

Az írás visszafogottan, szinte szégyenkezve, a kertek alatt, de pár ponton szembe megy azzal a diplomáciai iránnyal, amit a kormány és annak propagandája közvetít. 

Németh Zsoltról köztudott, hogy a Fidesz atlantista szárnyához tartozik. Kevesen maradtak a politikai közösségén belül, de erre még később visszatérünk. A Külügyminisztérium egykori miniszter-helyettese, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első 4 évében volt a magyar diplomácia második embere: egy olyan időszakban, amikor már elkezdődött a keleti nyitásnak nevezett kufárkodás, de bizonyos alapvetések mégsem tűntek el. Aztán jött az új vezetés és a diplomáciai apparátus teljes szétverésével, a meglévő kapcsolati tőkénk elvesztésével egy olyan új külpolitikai pályára állította a magyar kormányt, amiben nincsenek már értékek, nincsen hitelesség, nincsenek pártpolitikán felül álló sarokpontok. Csak orbáni (hamis) víziók vannak, amiket doktrínának szoktak csúfolni. A magyar külpolitika nem részesévé és alakítójává vált a nemzetközi kapcsolatoknak, hanem páriájává. A különutasságra oly büszke új diplomáciai vezetés eredményt nem igazán tud felmutatni, csak rombolást, agresszivitást és zavarkeltést. 

Amikor a Fidesz egyik veterán politikusa, egykori erős embere arról ír, hogy fenntartásokkal kell kezelni, hogy a Nyugat hanyatlik, akkor sokan meghökkentek. Na, nem azért, mert a Nyugat tényleg hanyatlik, és Németh Zsolt rosszul látja a dolgokat, hanem mert a külügyi bizottság fideszes vezetőjeként egy olyan kormány külpolitikáját támogatja, akik mindent arra a lapra tesznek fel, hogy Orbán Viktor a 2010-es évek elején kitalálta, hogy a Nyugat hanyatlik. Ezt az immáron lassan három évszázados gondolatot Orbán Viktor annyira magáévá tette, hogy ennek oltárán feláldozott szinte mindent. Bazári diplomáciává silányította a magyar külpolitikát nulla eredménnyel, orosz hitelt igényelt egy valószínűleg most már soha meg nem valósuló paksi bővítési beruházáshoz, keleti diktátorokkal hajbókolt, minisztere pedig már többet jár Moszkvába, mint Dunakeszire (ha esetleg arrafelé van, akkor pedig egy jó lángosozás fér bele „Államtanácsos urammal”.)

Szinte mindent, írjuk fentebb. Nem véletlen, hiszen a kormánynak valami viszont fontos volt a Nyugat nem hanyatlásában. A nagytőke ide vonzása. Addig hajbókoltak a német és francia nagytőkének, az autógyáraknak, az összeszerelő-üzemi beruházásoknak, az élelmiszeripari nagyvállalatoknak, amíg mindent meg kellett tenni nekik, hogy Magyarországra jöjjenek. Leépítették a munkavállalói jogokat, szétverték a természetvédelmi intézményrendszert, kizsákmányolták természeti kincseinket, adóparadicsomi környezetet alakítottak ki, mesterségesen alacsonyan tartották a magyar munkabéreket.  

Nekünk, zöldeknek sok gondunk van a Nyugattal. A már említett multinacionális vállalatok omnipotenciáját hirdető gazdaságpolitikától kezdve, az élelmiszerbiztonságot és a szuverenitást felrúgó szabadkereskedelmi egyezményeken át, a fosszilis energián alapuló világrendig bezárólag. Mégis egyetértünk Németh Zsolttal: a magyar külpolitika esetében a domináns Nyugatból kell kiindulni. De a problémákat nem úgy kell megoldani, hogy közben fukárkodássá silányítunk egykor fontosnak tartott ügyeket, hanem hogy változtatunk rajtuk. Véget kell vetni a nagytőke feltétel nélküli kiszolgálásának, megálljt kell parancsolni a szabadkereskedelmi egyezményeknek, és az újgyarmatosítási törekvéseknek, át kell állni a megújuló energiára és komolyan kell venni végre a klímacélokat. Hibás azt gondolni, hogy ez csak a zöldeknek lenne fontos. Nem, ez a Nyugat és benne Európa és benne Magyarország számára fontos, hiszen ahogy szoktuk mondani: a jövő vagy zöld lesz, vagy nem lesz. 

A Németh Zsoltnak való válaszon túl még egy nagyon szomorú apropója van az írásunknak. Egy évvel ezelőtt támadta meg Oroszország Ukrajnát. Európában egy független, szuverén országot akartak leigázni. Sok mindent zárójelbe tett az agresszió, sok mindent kellett átértékelnünk. Helyünket a nyugati világban, a NATO-ban, terveinket a közös európai hadsereget illetően, iszonyatos fosszilis energiaimportunkat. A Németh Zsolt által biztosan támogatott magyar kormány viszont ebből a házi feladatból az elmúlt egy évben semmit nem végzett el. Az oroszpárti narratíva oltárán feláldoztuk a legfontosabb regionális szövetségünket. A visegrádi együttműködés halott. Politikai játszmák miatt relatiziváljuk a finnek és a svédek jogos és megalapozott biztonsági igényeit. A NATO-ban elveszítettük hitelességünket. Nem vetnek véget a fosszilis energiaimportnak, hanem kifejezetten magasabb fokozatra kapcsolják azt. Nincs diplomáciai kapcsolatunk az ukránokkal, nem tudjuk megvédeni a kárpátaljai magyar honfitársainkat.

Németh Zsolt arról is értekezik, hogy a háború eldöntötte: orosz központú blokk jó ideig nem lesz. Egyetértünk. A háborúval eldőlt, hogy a hidegháborúban megismert bipoláris világrend bizonyosan véget ért. Putyin nem nagyhatalommá teszi ezzel a háborúval Oroszországot, hanem legfeljebb egy regionális tényező lesz, ahol egyébként ott van még Törökország, Irán, és legfőképpen Kína. Az a Kína, amely újgyarmatosítási törekvéseit már egy ideje folytatja Európában, de gazdasági térnyerése csak most válhat igazán dominánssá. ​Európa legsürgetőbb kérdése, hogy ebben a kétpólusú világrendben „hova áll”, hova csatlakozik.  Egy biztos: az orbáni hintapolitika ideje lejárt. Ha végérvényessé válik ennek a világrendnek a kialakulása, akkor Magyarország számára is fenntarthatlan lesz a Kínával való szoros gazdasági és politikai együttműködés, így az is, hogy akkumulátorgyarmattá tegyék hazánkat.  

A külügyi bizottság elnöke nehéz feladatra vállalkozott írásával. Külpolitikai stratégiáról akart írni, egy olyan kormány esetében, ami nemhogy a perifériára, hanem légüres diplomáciai térbe lavírozta hazánkat. 

Ahhoz, hogy magyar külpolitikáról érdemben tudjunk beszélni, előbb vissza kell állítani diplomáciai hitelességünket és koordináta-rendszerünket. Utána beszélhetünk stratégiaalkotásról.”

Nyitókép: Tetlák Örs Facebook-oldala

*** 

***