Németh Zsolt a mandiner.hu oldalon a magyar külpolitikai stratégiaalkotás főbb pontjait járta körül.
Az írás visszafogottan, szinte szégyenkezve, a kertek alatt, de pár ponton szembe megy azzal a diplomáciai iránnyal, amit a kormány és annak propagandája közvetít.
Németh Zsoltról köztudott, hogy a Fidesz atlantista szárnyához tartozik. Kevesen maradtak a politikai közösségén belül, de erre még később visszatérünk. A Külügyminisztérium egykori miniszter-helyettese, a Nemzeti Együttműködés Rendszerének első 4 évében volt a magyar diplomácia második embere: egy olyan időszakban, amikor már elkezdődött a keleti nyitásnak nevezett kufárkodás, de bizonyos alapvetések mégsem tűntek el. Aztán jött az új vezetés és a diplomáciai apparátus teljes szétverésével, a meglévő kapcsolati tőkénk elvesztésével egy olyan új külpolitikai pályára állította a magyar kormányt, amiben nincsenek már értékek, nincsen hitelesség, nincsenek pártpolitikán felül álló sarokpontok. Csak orbáni (hamis) víziók vannak, amiket doktrínának szoktak csúfolni. A magyar külpolitika nem részesévé és alakítójává vált a nemzetközi kapcsolatoknak, hanem páriájává. A különutasságra oly büszke új diplomáciai vezetés eredményt nem igazán tud felmutatni, csak rombolást, agresszivitást és zavarkeltést.
Amikor a Fidesz egyik veterán politikusa, egykori erős embere arról ír, hogy fenntartásokkal kell kezelni, hogy a Nyugat hanyatlik, akkor sokan meghökkentek. Na, nem azért, mert a Nyugat tényleg hanyatlik, és Németh Zsolt rosszul látja a dolgokat, hanem mert a külügyi bizottság fideszes vezetőjeként egy olyan kormány külpolitikáját támogatja, akik mindent arra a lapra tesznek fel, hogy Orbán Viktor a 2010-es évek elején kitalálta, hogy a Nyugat hanyatlik. Ezt az immáron lassan három évszázados gondolatot Orbán Viktor annyira magáévá tette, hogy ennek oltárán feláldozott szinte mindent. Bazári diplomáciává silányította a magyar külpolitikát nulla eredménnyel, orosz hitelt igényelt egy valószínűleg most már soha meg nem valósuló paksi bővítési beruházáshoz, keleti diktátorokkal hajbókolt, minisztere pedig már többet jár Moszkvába, mint Dunakeszire (ha esetleg arrafelé van, akkor pedig egy jó lángosozás fér bele „Államtanácsos urammal”.)