Az alkotmányvédelem szemszögéből a „régi“ Antifasiszta Akció félkatonai, erőszakos, ugyanakkor központi szervezetbe nem tömörülő hagyományait viszi tovább az „új“ antifa, amelynek logójában a zászló már jobbra dől, és a jobboldallal szembeni autonóm anarchista fellépést szimbolizálja.
A német alkotmányvédelem
az antifa-mozgalom részének tartja mindazokat, akik eltérnek a szélsőjobboldal elleni harc polgári, alkotmánykonform módjaitól.
Ugyanakkor ebben látja német belső elhárítás az antifa legfőbb veszélyét is: „A szélsőbaloldaliak célzottan arra használják ki a szélsőjobboldallal szembeni társadalmi konszenzust, hogy a demokratákkal elfogadtassák magukat partnerként, ezáltal erőszakos, emberellenes támadásaiknak látszólagos legitimitást szerezzenek. Az így elnyert kapcsolódási képesség nyitja meg a szélsőbaloldaliak számára annak lehetőségét, hogy ideológiai álláspontjaikat beszivárogtassák a társadalomba.“
Konkrét ügyek
A hatóság szerint az antifa tevékenységei közé tartozik a tárgyi károkozás, a gyújtogatás, a testi sértés, illetve az úgynevezett outing, melynek keretében ellenségeik személyes adatait, képeit hozzák nyilvánosságra nyomtatott vagy online formában, hogy zaklatás célpontjává tegyék őket.
Az antifa számlájára írják például azt az esetet, amikor 2020. május 16-án
egy lockdown-ellenes tüntetésre tartó három férfit rúgtak-vertek félholtra Stuttgartban,
vagy a 2016-ban indított NIKA (Nationalismus ist keine Alternative, ‚a nacionalizmus nem alternatíva‘) kampányt, melynek keretében a független antifa-sejtek egyik legnagyobb német szövetsége, az „…ums Ganze!“-szövetség kifejezetten az Alternatíva Németországnak (AfD) párt, az „elsőosztályú ellenség“, a kapitalizmus „barna jéghegyének csúcsa“ ellen hajtott végre támadásokat.
Keleti antifasizmus
Az antifa egy különös válfajáról még meg kell emlékeznünk. Mint azt Magyarországon is jól tudjuk, a különböző szocialista rendszerek, illetve maga a Szovjetunió legitimációjának egy fontos – az ukrajnai agresszió orosz indoklásában is visszaköszönő – forrása volt az antifasizmus, a hitleri Németország, ezáltal a nácizmus elleni sikeres küzdelem. Sok más országhoz, illetve a mai putyini nácimentesítő retorikához hasonlóan ez az NDK-ban is üres, cinikus frázis volt csupán a pártállam részéről – volt viszont a rendszerellenzéknek egy olyan csoportja, amely komolyan gondolta az NDK antifasiszta küldetését, és a szocialista Kelet-Németország fasisztamentesítését tűzte ki céljául.