Helló, röfik – csak kilőni lehet a városban barangoló vaddisznókat?

Évezredeken keresztül nem nagyon volt vita arról, hogy szükség van-e a vadászatra, hiszen az az ember életben maradásának előfeltétele volt, hogy állatokat öljön és megegye a húsát.

Mára azonban odáig jutottunk, hogy

Így van ez Magyarországon, öldöklő viták folynak erről különböző fórumokon, s biztosak lehetünk benne, hogy nem fogják tudni egymást meggyőzni a két eltérő álláspontot képviselők.

Ismert emberek szólalnak meg, párt tart sajtótájékoztatót

Ezek a verbális összecsapások különösen akkor erősödnek fel, amikor látványos körülmények között ölnek meg egy vadállatot, mint ahogy pár nappal ezelőtt történt, amikor a Margitszigetre tévedt vaddisznót tette ártalmatlanná egy vadász.

Júniusban hasonló felzúdulás volt, amikor a Szent János kórházban tűnt fel egy héttagú vaddisznócsalád, amelyet szintén kilőttek.

Ezekben az ügyekben ismert emberek szólalnak fel, s nem ritkán – mint például nyáron – politikai felhangot is kapnak. 

Bodrogi Gyula, aki a gyerekkora óta szenvedélyes vadász, azt nyilatkozta, általában egy vadon élő állat nem megy lakott területre, kerüli a zajt és az emberek közelségét, kivéve ha éhes és táplálékot keres; de most annyira enyhe az idő, hogy bárhol táplálékhoz jut a természetes élőhelyén is. Az ismert színész szerint megzavarhatták, meghajszolhatták az állatot és talán meg is sérülhetett.

Korábban viszont a Pilisi Parkerdő Zrt. szóvivője egy kutatására hivatkozva azt mondta az Infostartnak, hogy 

Mészáros Péter szerint már vannak olyan populációk, amelyek genetikailag is elkülönülnek az erdőben lakó társaiktól, annyira hozzászoktak az ember közelségéhez és a környezethez, hogy nem is vágynak vissza az erdőkbe. 

Ezek az állatok már megtanulták azt, hogy a régi, felhagyott zárt kertek és gyümölcsösök, illetve a nem művelt, elgazosodott telkek megfelelő életfeltételeket jelentenek a számukra, ahol megtalálják a táplálékot és a zavartalan környezetet. Ráadásul ezeken a területeken még vadászat sem történik, így nyugodtan tudnak szaporodni.

A sertéspestist nem szabad figyelmen kívül hagyni

Persze joggal vetődhet fel az a kérdés is, hogy mi szükség van az embereket zavaró, azokat megfélemlítő állatok kilövésére, miért nem lehet őket elaltatni és elvinni az erdőbe. A Szent János Kórháznál ártalmatlanított vaddisznók ügyében a DK is exponálta magát. Varju László parlamenti képviselő és Trippon Norbert, a párt újpesti alpolgármestere sajtótájékoztatót tartottak júniusban. Arról beszéltek, annak érdekében, hogy ilyen eset többé ne fordulhasson elő, 

hogy a „városban talált, egészséges vagy esetlegesen sérült vadat elsősorban kötelező legyen megmenteni, meggyógyítani, nem pedig lelövöldözni”.

De hogy a népszerűségre hajtó politikai akciók előtt érdemes tájékozódni, azt jól bizonyítja az Agrárminisztérium és a Nemzeti Élelmiszerlánc-biztonsági Hivatal állásfoglalása. A tárca és a hatóság szerint a vadon élő állatok befogása komoly szakértelmet és nagy gyakorlatot követel meg, amely során a befogó és a lakosság esetleges veszélyeztetését egyaránt el kell kerülni vagy minimálisra csökkenteni, ez különösen igaz egy olyan nagyobb testű, vadon élő állat esetében, mint a vaddisznó.

Ezeket az eseteket

Ennél talán lényegesebb, hogy nem szabad figyelmen kívül hagyni a sertéspestist (ASP), amely 2018 áprilisa óta jelen van a magyarországi vaddisznóállományban is.

Az ASP emberre nem veszélyes, de a házisertés-ágazat veszélyeztetett, mert rendkívül magas az elhullás aránya (90-95 százalék), és jelenleg nincs ellenszere a vírusnak, a betegségen áteső és azt túlélő példányok sem válnak védetté a kórokozóval szemben. A vírus esetleges elterjedése a házisertés-állományban nemzetgazdasági katasztrófát okozhat.

Az altatás, csapdába ejtés nem megoldás

Ezért nem véletlen, hogy az Európai Bizottság rendeletével összhangban kiadott, Magyarország afrikai sertéspestis felszámolására vonatkozó mentesítési terve egyértelműen tiltja az élő, vadon élő vaddisznó mozgatását, szállítását,

máshol történő szabadon engedésére.

Ezért az így befogott állat életét a befogóban kell kioltani, ezzel pedig Magyarország nemcsak a szigorú, vaddisznómozgást tiltó előírásoknak felel meg, hanem eleget tesz az állománygyérítési előírásoknak és céloknak is.

Az állatok lövedékkel történő elaltatása egyébként sem olyan egyszerű, ahogy egy laikus gondolná. Az Országos Magyar Vadászkamara szóvivője szerint a potenciálisan veszélyes vad ártalmatlanná tétele mihamarabbi megoldást kíván, hogy senki ne sérüljön meg, az állat kilövése pedig a legbiztonságosabb módszer. Földvári Attila azt nyilatkozta korábban a 24.hu-nak, hogy az altatólövedék esetében

Az is nehezen megállapítható, mekkora dózisra lenne szükség. Ha túl sok hatóanyag kerül a lövedékbe, az állat elpusztul, túl kevés esetén pedig nem kábul el, és még inkább veszélyezteti az emberek épségét.

A szer nem azonnal hat, így a vadnak még a megfelelő mennyiségű hatóanyag esetében is lenne ideje elmenekülnie, Szintén probléma, hogy az altatólövedék kilövésére használt puskának jóval kisebb a hatótávolsága, mint egy vadászpuskának, egy vaddisznóhoz ilyen közel merészkedni pedig nem egyszerű vagy biztonságos. A lövés felbőszítheti és agresszívvá is teheti az állatot, ezzel veszélybe sodorva a lövést leadó személyt. Az állat csapdába ejtése pedig azért nem jöhet szóba, mert rengeteg időt, akár több hetet is igénybe vehet.

Nyitókép: MTI/Komka Péter