Szalai Szabolcs: Én ebben a független-objektív dologban nem igazán hiszek

Dolgozott az Indexnél, az ATV-nél, most pedig a Transzparens Újságírásért Alapítvány stratégiai igazgatója. Így, hogy sok mindent látott, mit gondol, milyen a baloldali sajtó helyzete Magyarországon?

Nem csupán a baloldali, úgy általában a sajtó helyzetét borúsan látom, ezért is hagytam fel az újságírással. Már az Indexhez kerülésem is egy válsághelyzet miatt történhetett meg. Miből is robbant ki az egész konfliktus, amely végül oda vezetett, hogy gyakorlatilag a teljes stáb felállt, és új embereknek kellett a nulláról felépítenie egy szerkesztőséget? Abból, hogy

ezért egy átalakítása tervvel állt elő a menedzsment számára Gerényi Gábor (az Index társalapítója - a szerk.), amely végül elfogadhatatlan volt a lapnál dolgozók számára, ezért távoztak. Én azonban láttam benne rációt, ezért is csatlakoztam végül az újonnan felálló csapathoz. Bennem is nagyon ambiciózus tervek voltak a lappal kapcsolatban, de végül nem úgy alakultak a folyamatok, ahogy szerettem volna, ezért is távoztam egy idő után. 

Hogy látja, van olyan ma Magyarországon, hogy független lap, nevezné így akár a régi, akár az új Indexet?

Én ebben a független-objektív dologban nem igazán hiszek. Mitől lenne független bármelyik sajtótermék? A benne dolgozók újságíróktól biztosan nem tud az lenni, ők pedig szubjektív lények, ahogy minden más ember is. Én inkább a tényeken alapuló, tisztességes újságírásban hiszek. Azt hiszem, amikor felállt az új stáb az Indexnél, erre törekedtünk.

Mi ezt a szellemiségét szerettük volna továbbvinni. Persze ez nem mindenkinek tetszett, hiszen voltak akik inkább egy ellenzéki Indexet szerettek volna látni, de szerintem nem lehet csak az ország egyik felének lapot csinálni. Vagy inkább úgy mondom, nem érdemes. 

Aztán jött az ATV.

Indexes újságíróként rendszeresen jártam különböző hírháttér műsorokba, ahol a napi politikai eseményeket elemeztük, így az ATV-be is. Egy idő után aztán felfigyeltek rám és megkerestek, én pedig igent mondtam. Nehéz döntés volt, mert tényleg szerettem volna megreformálni az Indexet, de erre egy időn után már nem igazán láttam érdemi lehetőséget. Ráadásul az ATV-hez való igazolást jó lehetőségnek tartottam, sok területen kipróbálhattam magamat, a televíziós szerkesztéstől a rádiós műsorvezetésig. 

Tavaly év végén onnan is felállt, volt valami kiábrándultság? 

Ez már régebb óta érlelődött bennem. Egyszerűen azt látom, hogy amerre az újságírás tart, arra én nem tudok menni. Az utolsó csepp a pohárba talán az volt, amikor múlt novemberben becsapódott egy rakéta Lengyelországban, amelynek következtében két ember meghalt. A lengyelek ugyanis hiába rendeltek el hírzárlatot és kérték arra a sajtót, hogy a vizsgálatok lezárultáig csak a hivatalos információkra támaszkodjanak, a világsajtó és a hazai médiumok jelentős része is “meg nem nevezett, amerikai titkosszolgálati forrásokra” hivatkozva arról írt, hogy az oroszok lőtték ki a rakétát. Forráskritika nélkül hasított át a nyilvánosságon az információ, a médiában pedig pár órára gyakorlatilag kitört a harmadik világháború. A kattintásokért ádáz harc folyik, ezért ha valaki lehoz egy ilyet, a konkurensek nem tehetik meg, hogy náluk ne jelenjen meg, függetlenül attól, hogy csekkolták-e az információ hitelességét. Ez egy nagyon káros és bizonyos esetekben kifejezetten veszélyes jelenség is. Én ebben pedig nem akartam részt venni, inkább hátrébb léptem egyet az egésztől. 

Beszéljünk egy másik ügyről: az év elején a Transzparens Újságírásért Alapítvány nyilvánosságra hozta, hogyan támogatta anyagilag az Európai Parlament baloldali frakciója, a Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége a Nyugati Fény nevű DK-közeli portált. Mi volt ezzel a céljuk? 

Az elmúlt hónapokban egyre több médiumról derült ki, hogy jelentős támogatást kapott külföldről.

Kíváncsiak voltunk, van-e még olyan sajtótermék a hazai piacon, amely külföldi finanszírozásból működik, ezért vizsgálódni kezdtünk. A Nyugati Fény esetében azonban túl sokat nem sikerült megtudnunk. Hiába intéztünk ugyanis kérdést mind az EP szocialista frakciója, mind pedig a lapot kiadó, egyébként Szlovákiában bejegyzett cég felé, hogy mekkora összegű hirdetésről van szó, egyik fél sem válaszolt. Ez két okból is aggályos. Egyrészt mert az egész az európai adófizetők pénzéből történik, ennek pedig transzparensnek kellene lennie, másrészt az ilyen fizetett, politikai hirdetéseken keresztül juttatott támogatások torzítják a hazai médiapiacot. A kormányzat rendszeresen kapott hazai és brüsszeli bírálatokat amiatt, hogy az állami hirdetéseken keresztül fenntartanak olyan médiumokat, amelyek piaci alapú hirdetésekből nem tudnának életben maradni. Itt nem ugyanaz történik, csak pepitában? 

Tudnak más sajtótermékekről is, amelyek érintettek az ügyben?

Tudunk, más médiumokhoz is érkezett ilyen pénz. Hamarosan be is fogunk számolna róla, de ennél többet egyelőre nem mondanék. 

Csorbítja ez az eset a hazai sajtószabadásgot? 

Én az ítélkezést ráhagynám az olvasókra. A mi célunk alapvetően az átláthatóság növelése, tehát az, hogy az ilyen eseteket felderítsük például. Nem akarom azonban megkerülni a kérdését. Szerintem ha egy médium külföldi kormányzati szervtől, esetleg civil szervezettől vagy egy hazai párttól kapott támogatásból működik részben vagy egészben, azzal még alapvetően nincs baj, csak akkor ezt fel kell vállalni. Ha azonban nagy számban jelennek meg ilyen sajtóterméke, ott azért érdemes elgondolkodni azon, lehet-e még egyáltalán piaci viszonyokról beszélni. 

Nyitókép: Szalai Szabolcs Facebook-oldala