Nem szeretem, ha a műsorkészítők lenézik a közönséget

„Az interjú előtt kikötötted, hogy ne politizáljunk, de ha megengedsz egy politikai színezetű felvetést: sok támadás ért amiatt, hogy újra szóba álltál a TV2-vel.
Én el tudok vonatkoztatni a tulajdonosi körtől mindaddig, amíg nem szólnak bele a munkámba, amíg nem cenzúráznak, és hagynak dolgozni a magam értékrendje szerint. Nekem a televíziózás mesterségem, én nem tudok mást csinálni. Jellemző egyébként, hogy akárhová megyek, mindig van egy tábor, aki elkezd köpködni. Ha én az RTL Klubon közvetítek futballmeccset, az ATV-n vezetek Géniuszt, a TV2-n pedig Áll az alkut, akkor én most mi vagyok? Libsi, komcsi, jobbos, szélsőjobbos vagy kicsoda? Hova kell most engem besorolni? Én egy televíziós vagyok, aki a televíziózással is szeretne foglalkozni, amire ezek a lehetőségeim vannak. Amíg a politika az én napi munkámba nem szól bele, addig én ezt tudom vállalni. Mégpedig jó lelkiismerettel.

Ezzel az attitűddel képviselni is szeretnél egyfajta átjárhatóságot az ellenséges szekértáborok között?
Ha nem is ennyire direkt kimondva, de azt gondolom, hogy igen. Az ember egész élete egyfajta példa. Hallottam olyat is, aki azt mondta, hogy biztosan jó a Géniusz, de nem hajlandó ATV-t nézni. Mit mondjak erre? Azt gondolom, hogy aki ilyen elvek mentén gondolkodik, az csak a saját életét keseríti meg ezzel. Hogy lehet így egészségesen élni, ha az életünk minden területét átjárja a politika, az érdekkörökhöz való csatlakozás és a másik oldal szabályos utálata? Szerintem sehogy. Örömmel látom viszont, hogy egyre többen elvonatkoztatnak a pártállásoktól, és csak a produktumot nézik. Velük tudok egyetérteni. Mára annyira megmérgezi a közéletet az egyik vagy a másik oldalra sorolódás, hogy sokan tudatosan ki akarnak szállni ebből. Köztük én is.

Mennyire izgat, netalán nyomaszt az olyan új platformok térnyerése, mint az Instagram vagy a TikTok? Gondolkodsz esetleg saját YouTube-csatorna indításán?
Sem kizárni magamat, sem magamra erőltetni nem akarom az új kommunikációs csatornákon való részvételt. Nyomasztani nem nyomaszt, nem érzem, hogy bármiről is lemaradnék, és azt sem gondolom, hogy az ördögtől való lenne bármelyik is. Hiszek benne, hogy soha nem az eszköz a bűnös azért, ha hibásan használjuk. Meg lehet nézni naponta néhányszor is az Instagramot, és lehet kétpercenként is frissítgetni, ami egész biztosan káros.Egy Arany János-idézet jut eszembe: »Van hallgatód? nincsen? / Te mondd, ahogy isten / Adta mondanod«. Én ebben hiszek. Ha kaptam egy kis tehetséget a mesterségemhez, én abban érzem a felelősségemet, hogy abból tudok-e értékeset kicsiszolni. Az már nem az én dolgom, hogy mindezt ki hallja meg – ahogyan Arany János is írta. Hiszek benne, hogy akinek van füle rá, meghallja, amit mondok. Idáig érzem a saját felelősségemet, és nem szeretném űzni, hajtani az újabb és újabb megnyilvánulási lehetőségeket, legyen az egy nem minőségi televíziós műsor, TikTok vagy bármi. De ha van olyan mondandóm, amit érdemesnek tartok elmondani ezeken a platformokon, magam is használom, és kísérletezem velük.”

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner