éppen a harmincadik születésnapomon kapta meg a felmondását. Karikó Katalin azt állítja, mindig is szorgalmas volt, amit a tudomány szeretete erősített.
A tudó korán megtanulta, hogy nem mindenki neki szurkol, vannak ellenlábasai is, ez mindig arra sarkallta, hogy másoknál többet nyújtson. Pályafutása alatt legalább négyszer tanácsolták el különböző munkahelyekről. A Canada Gairdner International Awards díjátadón őszintén mondott köszönetet mindazoknak, akik megpróbálták nehézzé tenni az életét, ők ugyanis arra ösztönöztek, hogy még jobb legyen.
Tudni kell kezelni a stresszhelyzeteket
Selye Jánostól, a világhírű stresszkutatótól tanulta meg, hogy az embernek tudnia kell kezelni a stresszhelyzeteket, így megtanult a negatív kritikákból is építkezni. Nem a bírálókban kereste a hibát, hanem önmagában. Meg kell tanulni a kudarcokat előnnyé formálni – állítja – hosszú távon ez jóval hasznosabb. Azt mondja, az egyik jótevője az az ember, aki 1985-ben eltanácsolta a Szegedi Biológiai Központból, mert ha nem teszi meg, most biztosan nem tartana itt. Európában néztett álláslehetőségek után, de ez az út sem volt járható.
Ezután mindenüket pénzzé tették, majd a hároméves Zsuzsanna lányukkal és a férjével elindultak az Egyesült Államokba, a jegyünk csak egy irányba szólt. A Temple Egyetemről három nagyon produktív év után elment, mert más irányban akartam folytatni a kutatást. 1989-ben kerültem a Pennsylvaniai Egyetemre (UPenn), ahol huszonnégy évig kutatott. 1990-ben visszautasították az első mRNS-sel kapcsolatos pályázatát, de nem csüggedt. Aztán 2013-ban a UPennről azzal küldték el, hogy nem hoz pénzt. Azóta persze