Nap mint nap azon töröm a fejem, hogyan lehetnénk még jobbak

„Mikor érezné azt, hogy beteljesítette a küldetését a válogatott kispadján?
Már nem emlékszem pontosan, a kinevezésem után 2018 júniusában vagy júliusában készült velem egy interjú, amelyben azt mondtam, az a célom, hogy a kéznyomom visszaköszönjön a csapaton, ez mára talán teljesült. Ugyanakkor nem érzem azt, hogy ezzel vége lenne a történetnek. Sőt! Nap mint nap azon töröm a fejem, hogyan lehetnénk még jobbak, még eredményesebbek. Az Európa-bajnoki részvétel tavaly óriási élmény volt, bele sem merek gondolni, micsoda élmény lenne, ha valahogy kiharcolnánk a világbajnoki részvételt is. Egyszer mindenesetre kipróbálnám az élményt. Célként mégsem ez lebeg a szemem előtt, hanem az, hogy még több fiatalt építsünk be, hogy együtt fejlődjünk még tovább és emeljük magasabb szintre a válogatottat. Nagy utat jártunk be már eddig is, de hiszem, hogy még tovább tudunk fejlődni. Ez motivál.

A nyilatkozatai alapján ennek elengedhetetlen feltétele, hogy fejlődjön a magyar utánpótlásképzés, és a felnőttbajnokság is. Mit gondol, az NB I erősebb, technikailag, fizikailag nagyobb kihívást jelentő liga most, mint amikor 2018-ban kapitány lett? Vagy akár akkor volt, mikor először a Honvéd kispadjára került még 2012-ben?
A németek, az angolok, de még az olaszok elleni játékunkkal is bizonyítottuk idén, hogy versenyképesek lehetünk Európában a legmagasabb szinten játszó válogatottakkal. Ahhoz, hogy ezt állandósítani tudjuk, szükségünk lenne arra, hogy minél több játékosunk szerepeljen a klubjában is a lehető legmagasabb szinteken. A merítés ilyen téren lehetne szélesebb is. Nehéz lenne az európai topbajnokságokhoz mérni a magyart, még akkor is, ha a Ferencváros nemzetközi eredményei több mint biztatóak. Az OTP Bank Liga egyértelműen fejlődött az elmúlt években, de nemzetközi összevetésben még mindig nagyobb a különbség a legjobb ligákhoz képest, mint a magyar válogatott és Európa legjobb válogatottjai között. A környező országokkal szemben viszont már nincs nagy lemaradásunk, mostanra hasonló nívójú bajnokikat látunk Magyarországon, mint Szlovákiában vagy Lengyelországban. Ami az NB I-nek sokat segítene még, ha lenne két-három csapat, amely a következő években felér a Ferencváros szintjére. Abból a bajnokság és a válogatott is rengeteget tudna profitálni. Ez szerintem még legalább négy év.

A válogatott jelenlegi szintjén mi a nagyobb kihívás? Meglepni a németeket és az angolokat, ahogy idén megtettük, vagy ki-ki meccset játszani és remélhetőleg nyerni Szerbia, Montenegró és Bulgária, a jövő évi Eb-selejtezős ellenfeleink ellen?
Abban nincs nagy különbség, hogy a németek vagy a szerbek ellen kell futballozni. Utóbbiak közvetlenül az európai élvonal mögött járnak. Montenegró, Bulgária és Litvánia ellen annyiból más lesz a helyzet, hogy a közvélemény egyértelmű esélyesnek tart minket. Függetlenül attól, hogy ez az elvárás jogos-e vagy sem, a nyomás a mi vállunkon lesz. Mentálisan más jellegű kihívás Németország ellen pályára lépnünk, mint Montenegró ellen. Nem könnyebb vagy nehezebb, más. S míg az elmúlt időszakban komoly sikerélményekre tettünk szert esélytelenebb félként, addig a Bulgáriához és a Litvániához hasonló ellenfelekkel szemben az utolsó emlékeink kevésbé jók.”

***

Nyitókép: Földházi Árpád/Mandiner