Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Most megint kaptunk muníciót a kormánytól. Interjú.
„Ön szerint csak az oktatásról szól az elégedetlenség?
Azt gondolom, hogy itt sokkal súlyosabb válság van. Van egy megélhetési, egy szociális válság is. Azt is látom – bár egész pontos magyarázatot még nem tudok találni rá –, hogy az első, és a most november végi második kirúgást teljesen más logika alapján hajtották végre. Az első valószínűleg megfélemlítési kísérlet volt, hogy a többiek hagyják abba a tiltakozást, de ez elbukott, mert épphogy fellángoltak miatta, ezért két hónapra le is álltak vele. A mostani kirúgások – úgy tűnik – már nem választhatóak el a jelenlegi mély válságtól. Most derült ki, az EU-s pénzeket valószínűleg be fogják fagyasztani, mostanra már mindenki szembesült a számlafizetési nehézségeivel is, intézmények zártak be, mert nem tudják kifizetni a fűtésszámlát, a benzinkutaknál is látszik, milyen a helyzet, az ársapkás termékekből nem lehet vásárolni, mert nincsenek, és így tovább. Az infláció továbbra sem csendesedik. Úgyhogy egy ilyen súlyos válságban az utóbbi elbocsátások mintha inkább a figyelemelterelést szolgálták volna. Pont emiatt a logikátlanság és abszurditás miatt vagyunk abban az abszurd helyzetben, hogy egyáltalán nem tudhatjuk, mi lesz a következő lépés, az miként csapódik le. Azt látjuk, hogy most sokan állnak bele a polgári engedetlenségbe. Hogy a hatalom részéről folytatódik-e a megtorlás, és kockáztatják-e, hogy ezzel egész iskolák dőljenek be, vagy megint valami más lesz, nem tudjuk.
A szülők, a pedagógusok és a diákok között egységfront van?
Igen. Az a demokratizálási, autonómiákat helyreállító, vagy decentralizációs folyamat, ami a követeléseinknek a lényege – majdnem minden pont mögött ez van –, mindannak ellentmond, ami ezt a rezsimet jellemzi. Egyszerűen saját magát kellene megtagadnia, ha abba az irányba mozdulna el akár pár millimétert is, amit mi javaslunk. Én azt látom – és inkább ezen csodálkozom –, hogy ez a kormány, és ennek a rendszernek, hatalomnak a képviselői egyedül egy dolgot tudnának megengedni maguknak anélkül, hogy a saját rendszerüket meg kelljen kérdőjelezni, ez pedig a bérkérdés rendezése. Meg bizonyos infrastrukturális, de szintén a pénzről szóló lépést. A többi szerintem annyira összeegyeztethetetlen az ő hatalmi koncepciójukkal és a kiépített rendszerükkel, hogy nem látom esélyét annak, hogy arról elkezdjenek tárgyalni. Esély a pénzügyi követelések teljesítésére lehet. Az is logikátlan – de már régóta nem tudok logikát találni a kormányzati tettekben –, hogy egy komolyabb bérrendezéssel hiába nem oldaná meg a sokkal súlyosabb tartalmi és strukturális problémákat, de biztos egy időre elvenné az élét a tiltakozásoknak. Ezzel tudná megosztani azokat, akik most együtt mennek. Ezért furcsa, hogy kizárólag hallgatással és retorzióval, és a megszokott propaganda felhasználásával válaszolnak.
Önök meddig fognak tudni kitartani?
Ezt nem tudom. Ez az egyik legnagyobb kérdés, nekem és mindenkinek, aki ma részt vesz a szervezésekben: meddig, és hogyan tartható fenn ez a tiltakozási hullám. Most megint kaptunk muníciót a kormánytól, hisz' újra feltüzelte a résztvevőket az újabb elbocsátás, de nagyon sokat kell azon gondolkodnunk, és nagyon jó ötletekkel kell előállnunk ahhoz, hogy a – nagyon természetes – kifáradás ne járjon olyan következménnyel, hogy leállnak a tiltakozások. Ez az egyik legégetőbb kérdés, amin a diák-, a szülői szervezők is és azok is, akik a pedagógusok részéről szervezkednek gondolkodnak és tipródnak. Mi azon vagyunk, hogy ne tudjanak minket megosztani.”
***
Nyitókép: Képernyőfotó