Kirakatnő, bábu, a szélsőjobb trójai falova – megválasztása óta ilyen és ezekhez hasonló felütésű elemzések készülnek feminista körökben annak kapcsán, hogy Novák Katalin személyében női államfője lett Magyarországnak. A kesergésnek jó alapot szolgáltat továbbá, hogy térségünkben is egyre több nő tölt be vezető állami tisztséget – legutóbb például Giorgia Meloni lett Olaszország miniszterelnöke.
Hiába történik pozitív változás a nők politikai reprezentációban, a máskor nő- és különösképpen kvótapárti hangok mostanában elhalkultak, hiszen szépséghiba a történetben, hogy – maradva a magyar köztársasági elnök megválasztásánál – egy konzervatív kormány párttöbbsége juttatta az első női államfőt hatalomba.
Csak egy példa: míg néhány éve a WMN-en hosszú elemzések jelentek meg arról, miért kell növelni a nők arányát a politikában, néhány hete ugyanazon a platformon már arról értekeztek, hogy „mikor kiüresített, jelképes pozíciókban látunk női vezetőket, az gyakorlatilag a női test használata”, és „a politikában régóta tudják, hogy a patriarchátusnak nincsen hitelesebb árusa, mint a konzervatív nő”. Még tovább ment a nők elleni erőszakkal foglalkozó Patent Egyesület, amely kijelentette: „régi, de még mindig hatásos trükk ez: egy kedvesnek tűnő női arcot adni a nők elnyomásához, és úgy prezentálni, mintha a nők egyenjogúságának megnyilvánulása lenne” (érdekesség: a máskor a szexizmus ellen is vérre menő harcot folytató szervezet pont egy nőknek tulajdonított attribútummal jellemzi a köztársasági elnököt).
Lényegében tehát kimondhatjuk: feminista-liberális körökben egy konzervatív női vezető valójában nem ér semmit,
nem tudja képviselni a női ügyeket, sőt egyenesen elnyomja őket, és nekik csak az számít igazi női politikusnak, akit minimum egy baloldali politikai közösség emel magas tisztségbe.
Nézzük a tényeket: Novák Katalin beiktatása pillanatában tisztázta, hogy minden magyar, így értelemszerűen minden nő köztársasági elnöke is akar lenni. Jó pár alkalommal fel is hívta a figyelmet a helyzetükre: az ENSZ női állam- és kormányfőknek szervezett New York-i fórumán például kijelentette, szükséges, hogy a nők lehetőséget kapjanak arra, hogy teljes életet éljenek, ne kelljen választaniuk anyaság és karrier között. Több alkalommal az ország leghátrányosabb részein keresett fel nőket, hogy bemutassa, mi mindent tesznek ők helyben a közösségért.