„Azokhoz, akik csürhének nevezik a ma élőláncot alkotó embereket, azokhoz, akik arról beszélnek, a tanárok feltüzelik a diákokat, azokhoz, akik szívják a fogukat, mert elkésnek, mert dudálnak, mert »tüntikéznek«.
Jól nézd meg azokat az embereket, akik kiálltak ma az utcára. Pásztázd végig arcukat, hallgasd meg hangjukat, olvasd el a kartonra írt üzeneteket. Ne azért tedd, hogy felismerd köztük azt, aki adott esetben a környékeden lakik és a jó, náci, komcsi időket idézve »felházmesterkedheted« az önkormányzatnál, névvel vagy inkább név nélkül, de mindenképpen elégedetten, hogy »megtetted, amit megkövetelt a haza«, mert hazudsz magadnak, ahogyan neked is hazudnak azok, akik azt mondják: csürhe áll odakint.
Azok a fiatal diákok ott, a jövőd. De hogy lefordítsam neked érthetőre, mert tudom, mindig ezek a nagy szavak...jövő!
Minden diák egy falat kenyér, amit majd megeszel. Iható víz, ami folyik a csapból. Egy működő vonat, ami elvisz azokhoz, akiket szeretsz. Egy megjavított mosógép. Orvos, aki meggyógyítja a hátad, ha fáj. Eladó, aki rád mosolyog, miközben segít neked, színész, aki eljássza majd a kedvenc szerepedet, liftkezelő, aki kiszabadít, ha beragadsz, »tűzoltó, katona, vadakat terelő juhász«...!”
Nyitókép: Facebook