Létező opció a Huxit? Mit jelent az, hogy a hazai ellenzék „kívülről irányított”? Kicsoda és hova van „bekötve” Ursula von der Leyen? Mi köze van mindehhez a gender- és queerelméleteknek, vagy éppen III. Károly brit uralkodónak? Az M5-ön futó Kommentár Klub új adásához kapcsolódóan Fricz Tamás politológust, a Civil Összefogás Fórum szóvivőjét kérdeztük.
Pontosan mit kellene értenünk azon, hogy a jelenlegi magyar ellenzék nagy része „kívülről irányított”?
A baloldali, balliberális ellenzék már száz éve, így a rendszerváltástól fogva is az internacionalizmus szellemében gondolkodott, számukra a „nemzetközivé lesz a világ” mindig is valóságos célt jelentett. A posztkommunista baloldal és a volt SZDSZ-hez köthető balliberálisok ebben egymásra találtak; nem véletlen, hogy már 1994-ben koalícióra léptek, majd 2002-től ismét együtt kormányoztak egészen 2010-ig. Emlékszem, az unióba való belépésünk idején egy fekete öves baloldali politológus azt magyarázta nekem, hogy ha az EU tagjai leszünk, akkor minden gondunk megoldódik, mert egyszerűen csak át kell vennünk azokat a mintázatokat, politikai intézményeket, értékeket, normákat, célokat, amelyeket ők számunkra felkínálnak – szuverenitásunk elvesztése számára nem jelent meg problémaként, sokkal inkább előnyként. A jelenlegi ellenzék tehát nem az utóbbi években vált a nemzetközi, globális balliberális hálózatok által irányított társasággá, az viszont tény, hogy az utóbbi időszakban,
Ez megjelenik szellemi, szervezeti és pénzügyi vonatkozásban egyaránt. E három közül a pénzügyi támogatás jelenti azt az alapot, amellyel nyers és pőre módon irányítani tudják a magyarországi baloldali pártokat és azok vezetőit, hiszen jól tudjuk: aki fizeti a zenészeket, annak a nótáját húzzák. A pénzügyi támogatásról már maga Gyurcsány Ferenc beszélt 2013-ban, amikor sejtelmesen azt mondta, hogy „ahonnan jöttek pénzek, azt jobb, ha nem tudjátok”.
A szellemi muníciót, a „progresszív” gondolatokat is kívülről kapják, az Európai Egyesült Államok eszméjétől az LMBTQI-ideológián át egészen a migránsok befogadásáig és tovább. Nem véletlenül, mert a mai magyarországi bal- és balliberális oldalnak nincs értelmezhető mondanivalója a magyar társadalom számára. Végül láthatóvá váltak a szervezeti irányítottság körvonalai is, hiszen egyre nyilvánvalóbb módon derül ki, hogy
több globális háttérhatalmi szervezetnek a tagjai – lásd többek között a Soros György által alapított Külkapcsolatok Európai Tanácsát (ECFR), az Atlanti Tanácsot, a Datadat-ot, vagy épp a nemrég létrejött Action for Democracy-t.
Ez a kívülről irányítottság minden esetben konkrét egyeztetések, alkuk és hasonlók mentén jön létre? Vagy gyakran előfordul, hogy a politikai szereplők – szimplán a természetükből, beállítottságukból fakadóan – mintegy „maguktól tudják a dolgukat”?
A különféle kapcsolati rendszerek az elmúlt évtizedekben jöttek létre, de különösen a 2010 utáni időszakában erősödtek meg, nyilvánvalóan arra adott válaszként, hogy a főleg Soros Györgyhöz köthető, a Fidesszel élesen szemben álló külföldi háttérerők azt tapasztalhatták, a baloldali ellenzék egymagában képtelen arra, hogy megdöntse az Orbán-kormány kétharmados hatalmát – mert erre mind szellemi, mind személyi értelemben alkalmatlanná vált. Feltűnő változás volt 2018 őszén, hogy az addig igencsak széttartó, egymással is vitatkozó ellenzéki pártok egyszer csak összehangoltan és közösen cselekedtek: parlamenti obstrukciókat hajtottak végre, akcióztak a Magyar Televízióban stb.
Az utóbbi évben viszont több mindent megtudtunk: az Anonymous-videókban Gansperger Gyula beszélt arról, hogy a magyarországi baloldalt egyfelől a német nagytőke, másfelől a Soros-féle hálózat irányítja, amelyben kulcsszerepe van – egyfajta összekötőként – Bajnai Gordonnak. Később már egyértelművé váltak az egyeztetések: megtudtuk például, hogy Márki-Zay titokban Londonban tárgyalt Bajnai Gordonnal, illetve Timothy Garton Ash liberális történésszel az úgynevezett Chatham House-ban, másik nevén a Londoni Királyi Külügyi Intézetben, de emellett mindketten tagjai a már említett ECFR-nek. Márki-Zay elmondta, hogy az Action Democracy nevű alapítvány tanácsadói között ott van Wesley Clark nyugalmazott tábornok, akivel egyeztetett az orosz-ukrán háború ügyeiben.
Ennyi talán elég ahhoz, hogy valóban létező egyeztetésekről, sőt irányításról beszéljünk a külső erők részéről. De az is tény, hogy a másod- és harmadosztályú baloldali politikusokat időnként már nem is kell inspirálni vagy irányítani – mert maguktól is tudják, hogy mit várnak el tőlük a fizető gazdáik.
Az Action for Democracy nevezetű amerikai szervezet – jelenlegi tudásunk szerint – milliárdos nagyságrendű összeggel támogatta Márki-Zay Péter – egészen pontosan az MMM – '22-es választási kampányát. Az ügyben a nemzetbiztonsági bizottság egy hete titkosszolgálati vizsgálatot rendelt el. Lehetségesnek tartja – legalábbis elméletileg –, hogy ilyen hatalmas összegekért cserébe az adományozó(k) nem kér(nek) az égvilágon semmit? Tudunk példát mondani efféle „szívjóságra” a politika világából?
Ugyan már, ilyen a világon nincs. Teljesen nyilvánvaló, hogy a globalista körök olyan kormányt akartak hatalomra juttatni Magyarországon, amely a céljaiknak megfelelő döntéseket hoz. És ezek a célok nem pusztán „baloldali” vagy „balliberális” célok, hanem
Ennek érdekében hajlandók voltak rengeteg pénzt és energiát fektetni a magyarországi baloldali ellenzékbe, valamint ezen túl NGO-kat működtetni, amelyek a kormány ellen agitálnak, médiumokat, internetes portálokat üzemeltetni, melyek kormányellenes propagandát folytattak, illetve befolyásuk kiterjed az unió vezérkarára, beleértve ebbe Ursula von der Leyentől kezdve a biztosok egy részén át az EP-képviselők döntő részét. Ezeket mind „mozgósították”. Szerencsére hiába.
Sokakban felmerülhet a kérdés, hogy vajon mi köze van egyáltalán egy amerikai – vagy bármilyen, mindenesetre nem magyar – szervezetnek a magyarországi belpolitikához. Mi az oka, hogy bizonyos személyek és társaságok ilyen mérvű erőfeszítéseket tesznek hazánk politikájának befolyásolására, sőt átalakítására? Mi böki ennyire a csőrüket?
Igen, itt nemcsak az amerikai demokratákról és az európai baloldalról van szó, hanem a mögöttük álló, őket is befolyásoló-irányító globális elitről, vagy ha tetszik: globális háttérhatalomról – amely már nincs is annyira a háttérben, különösen mióta Klaus Schwab, a WEF (Világgazdasági Fórum) 84 éves elnöke 2020 júliusában megjelentette The Great Reset (A Nagy Újrakezdés) című művét, illetve be is mutatta azt, meg fognak lepődni, de
A globális elit egyre nyíltabban beszél a céljairól: egy új világrend létrejöttéről, amiben a technokrácia, a gigacégek és pénzintézetek veszik át a hatalmat a nemzetállamoktól, egyfajta világkormányzás formájában, az embereket megfosztják a hagyományos identitásaiktól. Egy felülről irányított és felügyelt világtársadalom a céljuk, ahol – mint azt hirdetik is – az embereknek „nem lesz semmijük, de boldogok lesznek.” Ez a davosi elit úgy véli, erre van szükség a válságok kezelésére. Erre képeznek ki politikusokat már 1992 óta.
Mi éppen ilyenek vagyunk – ezért akarják elsöpörni az útból az Orbán-kormányt.
A tisztán politikai rendű külső támadásoknak sokszor „kiváló” keretet-támasztékot biztosítanak az olyan posztmodern elképzelések, mint a gender- és queerelmélet stb. Ezek az EU bizonyos köreiben máris óriási erővel, jóformán emberi-erkölcsi „minimumokként” vannak jelen. Vajon eljöhet az az idő, amikor az Európai Unió ezekre irányuló kérései, kimondott vagy kimondatlan ideológiai elvárásai, nyomásgyakorlási kísérletei mintegy végleg „kiverik a biztosítékot” a magyar kormánynál?
Igen, az unió elitje, a brüsszeli vezérkar végtelenül álságos módon beszél az olyan „euróipai értékekről”, mint a bevándorlás, a migráció emberi jogként való elfogadtatása, az LMBTQI-életmód, a gender-ideológia széles körű elfogadása, az ukránok kritika nélküli támogatása, az unió föderálissá tétele stb., holott ezek nem mások, mint az utóbbi években általuk „kitalált” értékek, amelyeket senkivel se fogadtattak el – csak „bejelentettek”. És valóban ezt próbálják ránk is erőltetni, ami, ne tagadjuk, veszélyezteti nemzeti identitásunkat és érdekeinket. Ebben, ha nem tud az unió legalább kompromisszumokat kötni velünk,
Lát esélyt arra, hogy a hazánkat övező, meglehetősen negatív európai uniós közhangulat a közeljövőben gyökeresen megváltozzon?
A globális – vagy ha tetszik, davosi – elit befolyása, ereje olyan óriási a nyugati világban, s különösen az uniós, brüsszeli vezérkarban, hogy egyelőre nem látok esélyt a velünk szembeni támadások, az ellenséges közhangulat megszűnésére.
Akkor tudna ez megváltozni, ha feladnánk az eddigi, nemzeti, keresztény, szuverenista, hagyományos családmodellt védő, a háborúból kimaradni akaró, saját érdekeinket, illetve a magyar emberek érdekeit védő politikánkat. Ezt viszont, javaslom, ne tegyük, mert az a nemzeti létünk végét jelentené. De nincs is ilyen szándék az Orbán-kormányban.
Létező opció a Huxit?
Az a véleményem, hogy ameddig lehet, az unión belül kell a küzdelmeinket megvívni, vagyis bent kell maradnunk, mert ennek előnyei is vannak a jól látható és egyre markánsabb hátrányai mellett. Azonban nyilvánvalóan mindig van egy határ, amit ha átlép velünk szemben Brüsszel, akkor már csak a saját önérzetünk sem engedheti meg, hogy tovább erőltessük ezt a kapcsolatot. De szeretnék még valamit mondani:
Arra, hogy az unió a jelenlegi formájában, a jelenlegi elitjével, a Bilderberg Csoport ülésein négyszer részt vett, valamint a Világgazdasági Fórum vezetőivel és Soros Györggyel is jó kapcsolatokat ápoló Ursula von der Leyen bizottsági elnökkel nem az európai emberek és tagállamok érdekeit képviseli, amit az Oroszországgal szembeni ostoba – vagy nem is olyan ostoba... – szankciós, lényegében háborús politika ékesen bizonyít.
Christofer Davis oxfordi professzor nyilatkozta nemrég, hogy a Bizottság egy titkos tanulmányban beismeri, túl gyorsan és elhamarkodottan hozta meg a döntéseket a szankciókra vonatkozóan, s mindezt politikai nyomásra tette… Tehát maga az unió szorul radikális változásra, s nem mi. Ezért a 2024-es EP-választásokon el kell küldeni ezt a globális köröknek alárendelt brüsszeli elitet, és újra kell építeni egy laza európai szövetséget, szuverén államok egyenrangú együttműködéseként. Egy élhető, hagyományait újra megtaláló Európát. Máskülönben…
(Nyitókép: Facebook)
Negyvenhat nap alatt egymást érték a törvényjavaslatok és a látványos politikai bejelentések, ám egy kérdés egyre hangsúlyosabbá válik: vajon áll-e valódi szellemi háttér a Tisza-kormány döntései mögött? Kovács András írása.
Az Europol felhatalmazást kap arra, hogy a tagállamokat bűnügyi nyomozásokra ösztönözze.
„Ez nem ígéretpolitika — ez valódi, komoly, európai forrás, amely közvetlenül a parajdiakat segíti. Most a bukaresti kormányon a sor” – fogalmazott Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő.
Hiába akar a britek jelentős része visszatérni az EU-ba, az unió urai nem olyan lelkesek.
A felmérések szerint a 18–28 évesek 60%-a támogatná az uniós tagság visszaállítását.
Miközben Ázsia és más térségek erősödnek, a kontinens országai között nő a széthúzás.
Közeleg a Pride-felvonulás, Karácsonyék LMBTQ-zászlókkal árasztották el az Erzsébet híd mindkét oldalát.
A Második Reformkor (2RK) elnöke három fő kérdést fogalmazott meg a miniszterelnök felé, sőt, népszavazást is javasolt.
A déli-balatoni vonalon egy nagyméretű fa dőlt a felsővezetékre.
