Az egyházmegye kormányzásához rend kell, mely sok ember érdekeit sérthette

„A Szentatya döntése váratlanul ért engem, ahogy az akkori köszöntőmben is fogalmaztam, »készséges akarattal« fogadtam a kinevezést. Minden feladatot, amely rám várt – és vár a jövőben –, ezzel a készséges akarattal fogadtam. Nem lehetett tudni előzetesen a koronavírusról, vagy arról, hogy a társadalom és az emberi kapcsolatok hogyan változnak majd meg. Nekem a feladatom az evangélium hirdetése és a lelkipásztori munka támogatása. A kiválasztás és a kinevezés folyamata egyben a feladatok kijelölését is magával hordozza: a római hivataloknak is van elgondolásuk, adott esetben kérésük vagy utasításuk is. Ez így volt az én esetemben is, ahol az volt a kérés, hogy a kormányzás egyértelműen a főpásztor vezetésével történjen, illetve azokra a tudhatóan meglévő, engedetlen vagy bizonytalan magatartásformákra is megoldást kellett találni, amelyek néhány pap esetében előfordultak.

Az egyházmegye kormányzásához rend kell, mely sok ember érdekeit sérthette. Az ezzel kapcsolatos és szükséges konfliktusokat is szükséges felvállalni. Feladat volt az is, hogy egy kifelé megnyíló lelkipásztorkodást segítsek, aminek társadalmi és intézményi vonatkozásai is vannak, az Egyház társadalmi tanításának a megjelenésével összhangban.

Ezek mentén kezdtem el a szolgálatomat, azonban kétségtelen tény, hogy a koronavírus okozta bezártság nem engedte meg azokat az ismerkedési folyamatokat, amelyekre szükség lett volna. Nem feltétlen a papságra gondolok, mert a járvány kitöréséig 53 plébániát volt lehetőségem meglátogatni, hanem azokra a társadalmi és kulturális kapcsolatokra, amelyek a működéshez szükségesek. A mostani feladataim is teljesen illeszkednek a felsoroltakhoz, hiszen a lelkipásztorkodás megerősítése, az intézményi jelenlét erősítése is cél. Ez utóbbi nemcsak egy vezetői szándék, hanem a szülők igényét is tartalmazza – ezt próbálom elősegíteni.”

Kapcsolódó

Nyitókép: Mandiner/Kováts Gábor