„Kötcsei találkozó
Zsivajgottak. Szépek voltak, óvodások, kisiskolások. Hárman. Anyukájuk mellettük, már a pénztárnál álltak a kötcsei kisboltban. Szép tekintetű asszony. Soha korábban nem találkoztunk.
Kiderült, dolgozni indul, a nyári szünetben nincs kire hagyni a gyerekeket, férje is dolgozik, mennek a gyerekek akkor most vele, aztán majd ellesznek ők fegyelmezetten. Kedves gyerekek.
Mondom, hadd vigyem őket játszani, tudja ki vagyok, megbízhat bennem, nagy a kert, sok a vendég, sok kölyök van nyáron nálunk, jól el lesz ez a három is. Szívesen vagyok velük.
Méregetett pár pillanatig. Aztán kérdezett ezt meg azt. Végül a gyerekeket, hogy akarnak-e menni, jönni. Aztán mikor kiderült, hogy ilyen-olyan ismerős kislány és kisfiú is van nálunk a faluból, akkor megjött a bátorságuk és jöttek. Végül két napot maradtak.