Kötcsei találkozó

„Kötcsei találkozó

Zsivajgottak. Szépek voltak, óvodások, kisiskolások. Hárman. Anyukájuk mellettük, már a pénztárnál álltak a kötcsei kisboltban. Szép tekintetű asszony. Soha korábban nem találkoztunk.

Kiderült, dolgozni indul, a nyári szünetben nincs kire hagyni a gyerekeket, férje is dolgozik, mennek a gyerekek akkor most vele, aztán majd ellesznek ők fegyelmezetten. Kedves gyerekek.

Mondom, hadd vigyem őket játszani, tudja ki vagyok, megbízhat bennem, nagy a kert, sok a vendég, sok kölyök van nyáron nálunk, jól el lesz ez a három is. Szívesen vagyok velük.

Méregetett pár pillanatig. Aztán kérdezett ezt meg azt. Végül a gyerekeket, hogy akarnak-e menni, jönni. Aztán mikor kiderült, hogy ilyen-olyan ismerős kislány és kisfiú is van nálunk a faluból, akkor megjött a bátorságuk és jöttek. Végül két napot maradtak.

Az én legkisebb fiam Budapest egyik legjobb iskolájába jár, nagyszájú, magabiztos, nagyvárosi gyerek. A mi három helyes új kisgyerekünk egy kis faluban, szűkebb, szorítóbb világban él. Kellett egy kevés idő, hogy egymásra találjanak. Meg még pár helyi ismerős gyerek, akik közvetítettek az elején. Talán két óra.

És ezek a gyerekek értették és szerették egymást. Várták, hogy másnap is találkozzanak. Jöttek. Közössé lettek a semmiből.

Nem tudom, hogy a szülők mit gondolnak a világról. Nem beszéltünk politikáról. Örültünk egymásnak. Hogy a gyerekeinknek van pár jó közös napja.

Aztán mentek, mert harmadnap már egy másik nagy társaság jött, munka, más dolgunk volt.

Kötcsei találkozó”

Nyitókép: Facebook